Talán azért, mert jó volt az idő, talán azért, mert annyi jó program volt, de lehet, hogy a rég látott barátok hiánya vitte a földváriakat, de egy biztos: volt élet a Duna-parton. Augusztus 20-a idén egy pénteki napra esett, a hosszú hétvége kezdete pedig éppen ideális volt egy kis „kiszabadulásra”.
Meglátszott, hogy közösségbe vágytak az emberek
Találkozásokról, zenéről, játékokról és persze evés-ivásról: a szokásos halászléről és jó borokról is szólt az idei rendezvény. Míg a délelőtt folyamán a formálisabb programok, így a megemlékezés zajlott, addig a Duna-parton már rotyogtak a halászlevek a bográcsokban, hiszen idén is a fő programok között szerepelt a verseny. Nem kellett sokat várni azonban a „többiekre” sem: alig múlt 2 óra és máris egyre többen és többen lettünk a festői környezetben. Jó volt végre csak úgy összefutni az emberekkel, szabadon és önfeledten elmenni, megállni mások mellett, ha csak pár szóra is.
Nem volt elég piros a paprika
A halászlé, na meg a halászléfőző verseny elhagyhatatlan eleme az augusztus 20-i rendezvénynek, így a lelkes fogyasztók és a tapasztalt zsűri örömére is szép számmal neveztek idén is, összesen 19 halászlevet kóstolhatott meg a három bíráló. Meg kell hagyni persze, azért volt, hogy ennél többen is jelentkeztek, a „fénykorban” akár 40–50 minta is beérkezett, de nyugodt szívvel betudhatjuk ezt a vírushelyzet utóhatásának. Volt bajai és dunaföldvári stílusú halászlé is, a dobogón például mindkettőből akadt, de a zsűri elnökének, Tóth Istvánnak az elmondásából megtudtuk, hogy bizony akadtak elsózott ételek is, ahogyan a paprika pirosságával sem voltak teljes mértékben megelégedve a bírák.
Az első helyezett Joó Gyula például pont saját paprikát használt a győztes ételhez, amit a siker egyik fontos öszszetevőjeként is megnevezett, a jó hal mellett természetesen, ami ezúttal tolnai ponty volt.
Ő is a dunaföldvári stílust képviselte: alaplével készült el a halászleve, ő csak így főz.
Már hosszú évek tapasztalata van a kezében, amikor egy jóféle halászlé elkészítéséről van szó, ez megmutatkozik abban is, hogy általában az első három helyezett között szokott „kikötni” az a fogás, amit ő alkot meg. A győztes szakács számára mind a társaság, a baráti kör és persze Dávid István az igazi motiváció, miattuk éri meg minden évben újra és újra lejönni.
A 2021-ik évi Szent István-napi Halászléfőző Verseny győztese úgy tartja, hogy: „Halat tudni kell főzni és jól főzni”
Idén meglepetést okozott a zsűrinek Tóth Györgyné Kuti Mariska, aki makréla krémjével érdemelte ki a zsűri különdíját. Ha nevezhetjük így, hidegtál, amivel elnyerte ezt a megtisztelő címet egy olyan étel, amit különféle ételérzékenységei okán kellett kikísérleteznie magának. A díjazott makrélakrémhez elsősorban természetesen füstölt makréla szükséges, amit darabokra kell szedni és kiszálkázni. Majd jöhet a köles is, amit alaposan meg kell mosni – különben keserű íze lesz – mielőtt másfélszeres sós vagy fűszeres vízben kifőzzük. Ha pedig ezzel is elkészültünk, összekeverhetjük a hallal, majd kiporciózhatjuk, hogy többféle ízesítéssel is betárazhassunk belőle, pl. fokhagymával, borssal, grill fűszerkeverékkel.
Hasznos tipp a különdíjastól: „A halak nagyon szeretik a tormát, nagyon jóban vannak egymással.”
Zene, bor, sport és játék
A szokásos táncos – énekes műsorok között idén is fellelhettük a helyi Löfan mazsoretteket, az Ördögszekér Táncegyesületet, de a Zsigec énekes lányai is színpadra léptek, hogy néhány kedves dallal lepjék meg a közönséget. Már akkor jócskán tele volt a helyszínnek kinevezett Duna-part, amikor a dunaföldvári tehetségek felléptek, de a délutáni Radics Gigi, majd az esti Ismerős Arcok koncertre imponáló számot sikerült elérnünk.
Az egész napos szórakozás természetesen nem csak a színpadi műsorban vagy a főzőversenyben merült ki: a szokásos vidámpart felépült idén is a híd után, de az idei év újítása volt egy cég, akik a helyszínre telepítettek ki különféle játékokat, így például volt Segway-pálya, lézerharc és VR-szemüveg is. Emellett ki kell még emelnünk a helyi Vallum Íjász Egyesületet is, akik egész nap lent voltak és lehetőséget biztosítottak arra kicsiknek és nagyoknak, hogy belekóstolhassanak a sportba. A Kajak – Kenu Szakosztály a saját bázisáról indulva vállalt eveztetést, így lehetett a vízen is mozogni.
Az Önkéntes Tűzoltókat is feltétlenül ki kell emelnünk, akik a gyerekek egyik kedvenc programját biztosították: a mára már szinte szokásosnak és hagyományosnak mondható habpartit, amit képtelenség megunni, hiszen mindig van egy újabb „generáció”, aki számára ez az élmény igazi újdonság számba megy. A móka és kacagás mellett természetesen idén is jelen voltak különféle ajándéktárgyakat árusító standok, volt fagyis, sajtos és persze a helyi borok is bemutatkoztak, a Sűrű Borház valamint a Kelemen Pince révén. Továbbá az Aranyfácán Étterem nem csak, mint a halászléfőző verseny szereplője, de mint árusító is részt vett az augusztus 20-i rendezvényen és egész nap finom ételeket kínált az éhes közönség számára.
Tűzijáték: kell nekünk?
Ma már sok helyen kifejezetten ellenkeznek az ellen, hogy jeles alkalmakkor ilyen jellegű „műsorra” kerüljön sor, mégis úgy tűnik, hogy van keletje a programnak. Tömött sorokban várták a Duna-parton a földváriak és a létszámból ítélve a környékbeli települések lakói is, hogy elkezdődjön az „égi színdarab” és durrogjanak a fények. Épp úgy, mint ahogy pár órával korábban a helikopter show miatt szegezték a tekintetüket a Duna fölé, hogy a játékos és kifejezetten látványos bemutatót kísérjék figyelemmel.
Egy biztos: sokan várták meg a tűzijátékot és élvezték a műsort, ahogyan az is igaz, hogy ezt követően tömeges vándorlás vette kezdetét, ami után hézagosabban, de így is maradtak emberek. Bár pontos adatunk erről nincsen, az biztos, hogy az utolsó vendég éjfél után „kapcsolta le maga mögött a lámpát”, ha szabad élnünk egy ilyen szófordulattal.
