Császár Dominik
A dunaföldvári népzenei hagyományok közösségi, táncházi vonatkozásairól szóló sorozatunknak ebben a részében Császár Dominikkal beszélgettünk.
– A népzenéhez nem csak zenész kell, hanem hangszer is, amit a zenész megszólaltat. Alapanyagoktól induljunk.
– Hagyományosan a pásztorfurulya bodzafából készül, ami egy nagyon kemény fa. Szerszámnyélnek is jó, csont keménységűre tud száradni. Viszont puha belseje van, amit kézi fúróval könnyedén ki lehet fúrni, a puha belseje vezeti a fúrót, akármilyen görbe a fa. Minthogy ennyire kemény, így tartós is. Gyakran a pásztor életében csak egyetlen furulyát készített, és az kitartott neki élete végéig, ilyenek még a mai napig megvannak. Egyik múzeumban egy 1888-as hosszú furulyát fújtam, álom hangja volt. A régi hangszerek jellemzően múzeumba kerültek, nehéz csak úgy hozzájutni ilyenhez. Régen jellemzően volt egy-egy jó hangszerkészítő, aki jó furulyákat csinált, vagy, ha a kezébe került a pásztorembernek egy jó hangszer, akkor lemásolta a lyukak távolságait, a síp távolságát.
– Ami a kezedben van, az honnan van?
– Én készítettem fél éve. Csináltam már egy párat, talán nagyjából harmincat.
– Ami nem bodzából, az miből van?
– Gyerekeknek készítünk néha tanulóhangszereket gyümölcsfákból, juharfából. A pásztoroknál ez nem volt hagyományos, de van például egy ének, amiben jávorfából készült furuglácskáról énekeltek. Ebből nehezebb dolgozni, de egy jó kés mindenképpen kell hozzá. A gyerekek furulyáinak egységesnek kell lennie, ha netán együtt kéne fújniuk.
– Hogy néz ki a munkafolyamat?
– A furulya lelke a síp. Ennek a kialakítása után lesz rajta egy kis árok, dugó kerül bele, megnézem, szól-e, majd rákerülnek a lyukak, amit rendszerint egy jó hangszerről másolok rá. Ki is lehet számolni, de ezt inkább a klasszikus hangszereknél alkalmazzák. Sokkal egyszerűbb lemásolni egy jót.
– Mitől függ, hogyan szól egy furulya?
– Maga a falvastagság is számít, ha vastagabb, akkor nagyobb hangja van, több rezgést tud felvenni. A lyuk méretezése a hangolásban fontos, a sípnál meg rengeteg beállítási lehetőség létezik. Nehéz is másnak csinálni hangszert, mert nem tudjuk, mit akar.
– Miért csinálsz furulyát?
– Olyat készíthetek így, ami nekem megfelelő. Mást nem csinálok, de játszani tudok több más pásztorhangszeren is. Pásztorfurulyán, hosszú furuglán, kecskedudán. A hosszúfurugla hosszabb, eggyel kevesebb lyuk van rajta, és persze egészen más hangzású, dunántúli hangszer. Van jó néhány furulyám.
– Egy koncertre mit viszel?
– Hát viszek egy zsákkal, viszem az összes hangszert. A koncertekre próbálunk, kitaláljuk, milyen hangnemben játszunk, például a női énekeseket a-s vagy b-s hangszerrel kísérem. Természetesen a közreműködő énekesek hangja dönti el, milyen hangnemben kell játszani Ha mondjuk egy dunántúli, azon belül is bakonyi zenét játszunk, akkor egy hangszerrel játszom. De lehet többel is.
– Csak magadnak készítesz, vagy el is adod?
– Sokan rendelnek vagy érdeklődnek, de nehezen adom el őket. Kevesen csinálják úgy, hogy ne az üzleti szempontokat tartsák szem előtt. Az üzleti szempont nem elég egy jó hangszer elkészítéséhez. Ahhoz, hogy egy jó hangszert tudjunk készíteni, kell tudni annyira furulyázni, hogy jól be tudjuk állítani.
– Te kitől tanultál játszani?
– Magam kezdtem tanulni, de van pár mesterem. A legtöbb pásztorember, akiket felvettek, vagy magam találkoztam velük. 6 éve volt még furulyás pásztor Balatonhenyén, de inkább hangfelvétel készült sok. Így a Bakonyban is, pl. Szentgálon gyűjtötték a Molnár Pista bácsit, aki egy kanász ember volt. Van is nálam egy hangszer, amit ő készített. Le másoltam ezt, a felvételek alapján megtanultam a játékát, igyekeztem megismerni az életét is.
– Van különbség a pásztor és furulyás pásztor között?
– Nem igazán. Mondjuk a Bakonyban az oldalfurugla inkább a kanászok hangszere volt, de volt hatlukú furulya kanászoknál, juhászoknál, gulyásoknál is. Habár más a kanászvirtus, nem tudnám külön választani a dallamok alapján, de lehet, hogy voltak dalok, amiket mondjuk a gulyások énekeltek, a kanászok nem. A pásztoroknak volt repertoárjuk, amiket jellemzően játszottak. De voltak olyan nótafák, akik több száz dalt tudtak. Pl. Badacsonyi Lajos bácsi Zalavégen, aki el is tudta furulyázni ezeket.
– Kik gyakoroltak rád erős hatást?
– Dóra Áron, tanárember, előadó, Juhász Zoltán, akik érdekes módon mindketten budapestiek, mégis komoly szakértői a pásztorzenélésnek, rengeteg gyűjtést, kutatómunkát végeztek. Mesterem volt még Dsupin Pál, igazából őmiatta kezdtem el furulyákat csinálni. Ezt a szentgáli hangszert vittem el neki, hogy másolja le nekem, ő meg azt mondta, csináljam meg én. Miatta kezdtem el a furulyakészítést.
– A tánchoz milyen a viszonyod?
– Ha olyan a hangulat, felállok táncolni. Táncegyüttesbe nem járok, de nem is fontos ez nekem. A táncnak az a lényege, hogy mulasson az ember, nem a színpadi környezet a fontos, az már sport. Tánc és zene öszszetartozik, az olyan zenész, aki nem tud táncolni, na, azon hallani is.
– Miből élsz?
– Tanítok népi furulyát, dudát Tihanyban, Balatonfűzfőn és Piliscsabán. Van igény a munkámra, Tihanyban 9 gyereket tanítok, de a legszebb, hogy jönnek a szüleik is. Talán az ember visszatér ahhoz, ami a sajátja.
– Mi a célod?
– Hogy kerüljön vissza mondjuk a bakonyi népzene a Bakonyba. Az óvodákban, iskolákban szeretnék olyan kiadványt, turnét, amellyel megismertetnénk a saját népdalaikat, de úgy, hogy használják is azokat.
