A művelődési ház által szervezett Népszerű tudomány előadássorozat keretei közt a Trianon százéves évfordulójára tervezett előadás a járványhelyzet miatt elmaradt. Ez évben november 16-án viszont sor került az előadásra.
Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója gyakori vendég városunkban, többször tartott érdekes beszámolókat a gimnáziumban, a művelődési házban. Trianon a geográfia tükrében címmel a békedekrétum geopolitikai hátterét ismertette ez alkalommal. Hangsúlyozta, hogy a döntések egyértelműen az antant /angol – francia/ hatalmi érdekeket szolgálták, például Németország gyengítése, a monarchia antantbarát utódállamokra való feldarabolása. Ennek értelmében hazánk területének kétharmadát elvesztette.
A győztesek által hangoztatott etnikai elv, hogy adott népcsoportok lehetőleg egy nemzetállam keretei közt szerveződjenek, nemigen érvényesült. Ennek eredményeképpen szinte színmagyar lakta etnikai tömbök kerültek idegen államhatárok közé akár Erdélyben, vagy a Felvidéken.
A magyar tárgyaló delegáció népszavazást tartott volna helyesnek a vegyes etnikumú területeken, de az antant és a szerveződő új államok elvetették a javaslatot. Az utóbbiak területi igényei elképesztőek voltak. A románok az államhatárt a Tiszánál vonták volna meg, Szerbia a Szeged – Baja – Pécs vonalban gondolkodott, a csehek pedig Miskolcot, Salgótarjánt is magukénak akarták. Ha ezek az irreális vágyak megvalósulnak, hazánk területe mintegy negyvenezer négyzetkilométerre zsugorodott volna. Az újonnan kijelölt természetes határok, például a Duna és a Dráva figyelmen kívül hagyták az etnikai elvet. Például a nagyrészt magyar lakta Komáromot kettészakították. A történelmi Magyarország földrajzi egysége, a Kárpát-medence szétesett.
A békekötés újabb gondokat, problémákat hozott.
Jelentős természeti erőforrások szakadtak el az országtól, például bányavidékek, erdőségek, termőtájak. Az elszakított területekről több százezer magyar menekült érkezett. Elhelyezésük gondot jelentett, voltak családok, akik évekig vasúti vagonokban laktak. Egyetemek, tudományos, kulturális intézmények kerültek más államokhoz. A békepaktum igazságtalanságát jelzi, hogy a felülről, hatalmi érdekektől vezérelt új közép-európai rend a huszadik század végére felbomlott. Jugoszlávia kis államokra hullott, Csehszlovákia két államra szakadt.
A második előadás az első világháborúhoz kötődik.
Dr. Stencinger Norbert hadtörténész kutatási területe főleg a Tolna megyei katonák világháborús részvétele. Frontszolgálati területeiket vizsgálta, valamint a katonák háborús hétköznapjai, a katonák háborús lélektana volt az előadás témája. A megyebéli katonák nagy többségét, így a dunaföldváriakat is a székesfehérvári 12. és a 69. gyalogezredekbe sorozták be. Szinte valamennyi középeurópai fronton bevetették őket. Harcoltak Szerbiában, Romániában, Galíciában, a Kárpátokban és nagy létszámban az olasz fronton Doberdónál. Az előadó és munkatársai valamennyi frontszakaszt bejárták az utóbbi években. Főleg Olaszországban töltöttek hosszabb időt. Fontosnak tartották a helyszínek pontos ismeretét.
Örömmel tapasztalták, hogy házigazda történész kollegáik sok segítséget nyújtottak kutató munkájukhoz.
Az olaszokkal és az ukránokkal közös munkákra is sor került. A háború négy éve alatt többször átcsoportosítottak katonai alakulatokat a frontokon, így fordulhatott elő az, hogy egy katona három ország területén is szolgált, s valamilyen szinten megismerte az ott élő népek nyelvét, kultúráját, szokásait.
Sok érdekes dolog derült ki a háborús hétköznapokról, a frontkatonák lélektanáról, Trianonról és az első világháborúról szóltak a tudományos előadások.
A források főleg levelek, naplók, fényképek, rajzok, tárgyi emlékek voltak. A leveleket, írásokat gyakran cenzúrázták, ezért a fogalmazások elégé visszafogottak voltak, kevésbé őszinték. A tábori lelkészek a csapatok jelképes pszichológusai voltak. Nekik a katonák bátrabban megnyíltak, bizalommal fordultak hozzájuk. A pszichológia, mint tudomány éppen azokban az években kezdett kialakulni. Fontos források a tábori lelkészek visszaemlékezései, írásai. A katonák nap, mint nap halál közeli állapotban voltak. Barátaik, bajtársaik estek el szinte naponta. A vallásos életérzés ez időben még elég jelentős volt. Nehéz volt feldolgozni a „Ne ölj!” keresztényi parancsolatot, hiszen éppen az ellenkezőjét kellett tenniük. A frontot megjárt katonák, akik túlélték a háborút emberileg igen erős lelki traumákon estek át. Hazatérve jellemük, értékrendjük megváltozott. Nehezen illeszkedtek be a társadalomba, sőt az őket újra befogadó családokba. Körükben nem volt egyedi eset az öngyilkosság sem
