Nem mi találtuk, ő talált meg minket. A Part-Oldalak honlapján írt, hogy szívesen dolgozna a helyi sajtóban. Igazság szerint elég nehezen vettük észre, oda is pörkölte utóbb, hogy nem kopognia, zörgetnie kellett ahhoz, hogy észrevegyük. Az alig használt honlapunkon. No, fátylat rá, ez most már másképp lesz.
Iskolák, tapasztalatok
Dorottya a BME kommunikáció- és médiatudomány szakán szerzett diplomát digitális média és nemzetközi kommunikáció szakirányon, tehát lehet mondani, hogy pont olyat tud, amit a sajtóban dolgozva kitűnően hasznosíthat. Ha jól gondolom, a dunaföldvári médiában dolgozó valamennyi személy, sok évre visszamenőleg pedagógus, már ami a tartalmi szolgáltatást illeti. Dorottya megtöri ezt a sort, de ez talán nem baj. Kollégánk fiatal kora ellenére komoly gyakorlattal rendelkezik, leginkább az online marketing területén szerzett tapasztalatokat, 1 évig online marketing asszisztens, 3 és fél évig junior content manager volt egy budapesti reklámügynökségnél. Ez utóbbi csodásnak tűnik, ha valaki szereti a hangzatos elnevezéseket, és kétségtelen, hogy volt is valami menő abban, ahogy a csinos content manager az elvárásnak megfelelő ruházatában megérkezik a II. kerületi, trendi irodaházba, ahol minden a kényelmét, de leginkább a tökéletes és maximális munkavégzést szolgálja (ahogy ezt a Gyakornokok című vígjátékban a Google esetében láttuk). Dorottyának ellentmondásos érzései lettek a multi-világgal kapcsolatban, a moderátori feladat nem igazán elégítette ki, ráadásul a 9-től 18 óráig tartó munkaidő a végpontján soha nem ért véget, a munka lényegében folyamatos volt, ahogy ő mondja, nem egyszer tapasztalta meg a saját szemével, mikor kapcsolják le Budapesten a közvilágítást.
Itthon minden megvan
Dóri tehát haza vágyott, ezért is, meg azért is, mert itthon egy kiterjedt és szerető család várta, ráadásul édesapja borászattal foglalkozik egyre komolyabban, ami Dóri szívéhez is közel áll. Nem titkolt célja volt, hogy valamiképpen itthon találja meg a számítását a szakmájában is, a szenvedélyében is – amiről mindjárt szót ejtünk – és a családi vállalkozásban is. Utóbbiban tanul, tudatosan készül rá, hogy tökéletesen illeszkedjen majd a bor-világba, közben egy cégnél marketingesként dolgozik, és sikerült beilleszkednie a kisváros egyetlen elérhető médiájába, a Part-Oldalakba is. És igen, a szenvedély: szóval Dóri író–olvasó ember, a betűk bűvöletében él. Elmondása szerint valamely Harry Potter könyvekkel kezdődött az egész, aztán édesapja tett egy meggondolatlan kijelentést, hogy annyi könyvet kap, amennyit akar. Bizonyára úgy vélte, a könyvek nem képesek kárt okozni a növekvő gyermekben, de semmiképpen nem szabad lebecsülnünk a szavak erejét. Dóri szívta magába a betűket, történeteket, hangulatokat, idegen világokat, és ez olyan érzés, amit csak az ismerhet, aki szenvedélyes olvasó.
Meghatározó élmények
És aztán a gimnázium. Itt igazi buzgó mócsing volt, írta az MLG Gyökeret, dolgozott a DÖKben, buzgólkodott, szervezett, aktív közösségi ember volt. És jöttek azok a személyiségek a gimnáziumban, akik erősen hatottak rá: Kiss Éva, Balogh Emese, Lukácsiné Irma. (Többszörösen furcsa érzés leírni a nevüket. Mindhárman halottak, mindhárman a Part-Oldalak munkatársai voltak, kedves kollégák, barátok. Másfelől büszkévé tesz az, hogy a pedagógusok igen is hatnak a diákokra, a személyiségükkel nyomokat hagynak. Ráadásul mindegyikük kötődött a helyi sajtóhoz, ami egy kisvárosban klasszikus értelmiségi szerepvállalásnak számít. Jómagam szívesen gondolok arra, hogy a betű, a szó, az írott szó érték. Ifjú kollégánk Part-Oldalakhoz keveredése ebben az értelemben úgyszólván sorsszerű.)
Tehát a szenvedély: az írás. Dóri írt már színdarabot (ja, igen, és a színészet a másik szerelem), novellát, sőt regényt is. Utóbbit a Facebookon (most már Meta) véleményezhették az olvasók, egy írói pályázat kapcsán, amin ugyan a könyv nem nyert, de a siker csak idő kérdése. Dóri gimis korában aktív színjátszó volt Irma csoportjában (aki egyébként nagy sajnálatára nem tanította), és most is csoportot szervezett – volna – volt iskolájában, ám ez érdeklődés hiányában elmaradt. Pedig micsoda remek előadásokat láthattunk a közelmúltban a Magyar László Gimnázium diákjaitól! Remek forgatókönyvek, csodás díszletek és jelmezek, kitűnő interpretáció jellemezte ezeket az előadásokat, ráadásul a város hatalmas érdeklődéssel követte őket. Dóri nosztalgiával tekint vissza ezekre az időkre, és határozott célja, hogy visszahoz valamit a régi a fényből.
Szerepvállalás a Part-Oldalaknál
Dóri úgy gondolja, ez az a tevékenység, ami legközelebb áll a világához, amit szívesen csinál, nem utolsó sorban tanulhat belőle: írást, jó kérdésfeltevést, műsorkészítést, a megfelelő kommunikációt a közéletben. És mindezt úgy teheti, hogy közben azokkal áll kapcsolatban, akikhez erősen ragaszkodik: Dunaföldvárral, a dunaföldvári emberekkel. Meggyőződése, hogy jobbá teheti a városi létet egy olyan médián keresztül, ahol az emberek hiteles és gyors információt kaphatnak a városuk mindennapi életéről. Emellett Dórit izgatja a múlt is, szívesen keresgél régi dunaföldvári képekben, írásokban, kíváncsian kutat fel olyan apróságokat, amelyek mellet egyébként nap, mint nap elmegyünk, és nem tudjuk, mi az, vagy sosem gondolkodtunk el rajta.
S hogy a megújuló Part-Oldalakban egészen pontosan milyen szerepet vállal?
Övé lesz a városi televízióban a Találkozások című portréműsor, amely a szokásos keddi adást megtoldva szerdánként látható majd a városi televízióban, de online is megtekinthető lesz majd a közösségi oldalunkon, illetve a megújuló, napi aktualitásokat is tartalmazó, önmagát a leggyorsabb és legpontosabb hírforrásnak pozícionáló honlapunkon. Ez utóbbit többek között Dóri készítette, és fogja gondozni a továbbiakban.
