Munkájából adódóan is kapcsolódik a kultúrához, de az Ördögszekér Néptáncegyüttes tagjaként, 5 éven át az egyesület elnökeként is tevékenykedett Fafkáné Simon Ildikó, aki a Táncház portrék utolsó, tízedik részében mesélt táncos múltjáról és a néptánchoz fűződő kapcsolatáról.
Tánc egy életen át
Gyermekkorától kezdve fontos szerepet kapott a tánc Ildikó életében, hiszen gyermekkorában néptánccsoportba járt, ami nemcsak meghatározó élmény volt számára, de megalapozta a műfaj iránti szeretetét is. A későbbiek, a debreceni egyetemi évei során is újra feltűnt a színen a tánc, egy kezdőkből összetevődő amatőr csoport keretei között, ahol sajnos igazi fellépésig már nem jutottak el. Az itteni munkát egy teljesen más világ követte, hiszen az ezt követő évek táncos főszerepét a versenytánc kapta meg, ami merőben más, új terep volt, ahol a néptáncos alapokra lehetett ugyan építeni, de a módszertant teljesen el kellett felejteni.
A gyerekek együtt nőttek fel a néptánccal
Mikor 2004 végén – 2005 elején Rabóczki Anikó hívására, férjével együtt, visszatért a néptánchoz, már 3 gyermek édesanyja volt, akik gyakori vendégei lettek a felnőttek próbájának. A mondhatni váratlan indulást követően akarva akaratlanul is a családjuk szerves részévé vált a tánc, a kultúra, nem véletlen, hogy Ildikó mindhárom lányát beszippantotta a néptánc szeretete.
Nem csak, hogy táncoltak az együttesben, de a nagyobb szabású előadásokban is főbb szerepeket játszottak, énekeltek, ahogy a Fekete kötény legendájában vagy a Lakodalmas műsorban is. A legkisebb lánya, Juli különösképpen komolyan veszi a népi kultúrát, hiszen a jövőjét is ebben látja. Már most jelentős pályafutást mondhat maga mögött: 2016-ban a Fölszállott a páva című televíziós vetélkedőben az országos döntőig jutott, ahogyan ezt követően is számos országos énekversenyen megmutatta magát, többek között egy Aranypáva-díjat is magáénak tudhat. A táncban is igyekszik jeleskedni, úgymond szakmai kötelessége, hogy ezen a területen versenyeken is bizonyítson: a tavalyi évben az Ifjúsági Szóló táncversenyen „Gyöngygalléros” lett, ami az elérhető legmagasabb minősítés. Mindezen teljesítmények mögött természetesen komoly munka van, jelenleg egy nyíregyházi középiskolában tanul, ahol az ambícióinak megfelelő szakmai műhelyben vehet részt, hogy ezt követően már a Táncművészeti Egyetem lehessen a következő lépés.
Mert jó, mert élményt ad
Ildikó úgy vallott az interjúja során, hogy a tánc egy olyan összetett mozgásforma, ami egyrészt az embert nagyon megmozgatja, ami különösen fontos, ha ülőmunkát végzünk, másrészről viszont nagyon komoly szellemi tevékenység is, hiszen egy koreográfia folyamatos figyelmet igényel, tudni kell, hogy mi miután jön. Folyamatos kombináció: kezek, lábak, fej és ének, ami mellett a táncosnak már nincs ideje másra figyelni, mint a lényegre, magára a táncra – a hétköznapi gondok, bajok seperc alatt elfelejtődnek.
Jubileumi visszatérés, amikor megvalósulhatott egy álom
Mikor felnőtt fejjel visszatértek a néptánchoz, már akkor megfogalmazódott Ildikó fejében, hogy szeretne egyszer majd a lányaival is színpadra állni és táncolni. Ez szerencsére nem maradt el, miután sokéves kihagyást követően az Ördögszekér jubileumi műsorának keretei között nem csak visszatértek a férjével egy műsor erejéig, de egy közös, családi koreográfiát is betanultak és előadtak. Mindezzel pedig megvalósulhatott az álom, az, amit évekkel korábban „megálmodtak” és végre mindenki együtt táncolhatott.
