Dunaföldvár, 1825. március 24. – Dunaföldvár, 1902. január 5.
A Dunaföldvári Önkéntes Tűzoltó Egylet megalakítója „Húsz esztendeje immár annak, hogy az addig uralkodott szervezetlenségből az önkéntes tűzoltóság intézménye mai alakjában nálunk életre híva lett. És ezt a húsz évet számos hősi tettek, az önfeláldozó tevékenységének gyönyörű példái ékítik, de nincs egy napja sem, melyet ne a kötelesség szigorú teljesítése szentelne meg. Mindig bámulattól hajlok meg az önkéntesség alapjára fektetett ezen intézmény magasztossága előtt. Összeállt néhány ember és a nemes czél érdekében a nélkül, hogy arra kényszerítve lenne, akaratát egy másik akaratának, majdnem katonai fegyelemmel, és ha a vészharang meg kondul, munkáját, szórakozását elhagyja és egészségét, életét koczkára vetve siet embertársa segítségére. Bizonyára ez intézmény inkább más, az emberszeretet erényeire van alapítva.” (Dr. Schóber László beszédéből)
Megható, igaz gondolatok a tűzoltók munkájáról, áldozatkészségéről. Reitter Józsefről emlékezünk meg, aki példaképe lehet a ma élő, dolgozó önkéntes tűzoltóknak is.
Reitter János szitás és Ruder Teréz fia, az elemi iskola elvégzése után édesapja mesterségét folytatta tovább. Az 1848–1849- es forradalom és szabadságharc idején egy gerillacsapatban szolgált, majd hadnagyi rangot kapott, a 142. honvédzászlóaljban harcolt. 1851-ben gerillamúltja miatt hadbíróság elé került, de végül felmentették. Időközben megnősült, felesége Ernszt Zsuzsanna lett.
Az életrajzi adatok tanúsága szerint Dunaföldvár bírája volt két alkalommal is (1867–1869 és 1891–1893), de volt hajózási ügynök és fakereskedő a községben.
1868-ban a megalakuló Polgári Olvasókör (Templom u. 4.) alelnökévé választották. 1872- ben már a Tolna Vármegyei Törvényhatósági Bizottság tagjai között találjuk. Legnagyobb érdeme a Dunaföldvári Önkéntes Tűzoltó Egylet megszervezése, amely 1877. szeptember 14-én jött létre. Ennek első elnöke ifj. Szévald Mór, főparancsnoka Reitter József lett. 1878-ban a Tűzoltó Testületek Országos Szövetsége közgyűlésén Reitter Józsefet az országos választmány tagjává választották. 1889-ig töltötte be ezt a tisztséget – egyedüli Tolna megyeiként.
Miután ifj. Szévald Mór Tamásiba költözött, ahol szolgabíróként tevékenykedett, az elnöki teendőket is Reitter József vette át, mint elnök-főparancsnok.
„Katonás magatartása, kitartó erénye, vas szorgalma tiszteletet szerzett a tűzoltó nevének, s tekintélyt önkénytes alattvalói előtt magának” – írta róla Cziráky Gyula.
A dunaföldvári tűzoltó egylet Bölcskén, Pakson és a szomszédos pusztákon is segített az embereknek, ha tűz keletkezett.
Az 1891-es solti árvíz idején a tűzoltó egylet vezetőjeként sok ember életét mentette meg. Gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter felterjesztésére még ebben az évben Arany Koronás Érdemkereszttel tüntették ki.
1893-ban az ő szervezésével került sor a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség megalakítására, a tizenkét tagú választmány tagjai között Reitter József nevét is megtaláljuk. A szövetség elnöke Simonsdits Béla lett.
Négy év múlva rossz egészségi állapotára hivatkozva lemondott a dunaföldvári tűzoltó egyleti vezetői tisztségéről. A község lakossága 1897. február 25- én fényes ünnepséget rendezett Reitter Józsefnek, aki a tűzoltó egyletnek messze földön híres jó hírt és nevet szerzett. Este fáklyás zenével vonult a tűzoltócsapat óriási néptömeg kíséretében az ünnepelt lakása elé, ahol Bubregh Béla az egylet lelkésze meleg szavakban üdvözölte az ősz parancsnokot. Reitter a csapat élén az Egyenlőségi kör (ma Művelődési ház) nagytermébe vonult, ahol tiszteletére kétszáz terítékes bankett volt. Ezen az ünnepségen került sor Reitter József arcképének leleplezésére. Dr. Schóber László méltatása közben lehullott a lepel az arcképről a hallgatóság nagy örömére. Végül a szónok így fejezte be figyelemmel meghallgatott beszédét:
„Legyen a kép mindenkorig emléke annak az emelkedett hangulatnak, a mely bennünket ma itt összegyűjtött és őrizze meg időtlen időkig vonásait annak a férfiúnak, ki a kötelesség teljesítésének mintaképe s a községnek egyik legkiválóbb fia volt. Éljen!”
Vacsora után még sokáig együtt maradt az ünneplő társaság s Márkus kitűnő zenéje mellett pezsgő jókedv kerekedett.
1902-ben, halála után – az egylet megalakításáért és húsz éven át tartó „tapintatos és odaadó” vezetéséért – érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg.
1903-ban az Erzsébet térről (ma Béke tér) a gőzmalomig tartó utcarészt Reitter (Reiter) Józsefről nevezték el, Reiter-köz lett a hivatalos neve.
Reitter József helyileg védett sírja a Fehérvári utcai temetőben van a legnagyobb kápolna mögött.
Irodalom:
Cziráky Gyula: Tolnavármegyei Dunaföldvár multja és jelene. Dunaföldvár, 1910
Csöglei István- Velencei István: Dunaföldvár 100 éves tűzvédelme 1877–1977. Dunaföldvár, 1977 Földvári Képes Krónikáskönyv: Szerkesztette: dr. Krizsán László. Dunaföldvár, 1989 Dr. Szalai Károly: Az abszolutizmus és a dualizmus kezdetei 1849–1900.
Dunaföldvár története az ókortól napjainkig. Dunaföldvár, 2002
K. Németh András: „S hamvait a hálás hon veszi lant alá.” 1848–49-es honvédsírok Tolna megyében = Paksi Múzeumi Füzetek 5. Paks, 2008
Tolnavármegye 1893 – 09 – 10/37. szám. Tolnavármegye tűzoltó – szövetkezet – név nélkül
Mezarthin: Egy férfiú ünnepeltetése. Tolnamegyei Közlöny 1897 – 03 – 07/10. szám
Földvári tabló. Életrajzok és arcképek Dunaföldvár múltjából. Szerkesztő: Raffainé Kókány Judit. Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár. Dunaföldvár, 2009
