A Reformáció egyik kiemelkedő jelképe a Zarándok (Pilgrim), illetve a Zarándok útja (Bunyan tollából híres allegorikus, meseszerű mű is született e témában, mely valójában a hit útját írja le). A zarándok nem bolyong, hanem céltudatosan halad, megpihen, erőt gyűjt, majd tovább megy belső sugallat, vagy külső jelzők mentén.
2021 évét búcsúztató gyalogtúrát Kristofics László szervezte meg, az útvonal pedig a Sziget északi csücske felé a befolyó irányába haladva, majd visszafelé a dunaegyházi gátnál a kerékpárút irányába. Miután átkeltünk a hídon és leereszkedtünk a Duna parthoz Selmeczi Géza lelkész úr verőfényes napsütésben megtartott rövid zsoltáros áhítata után (a teremtés gyönyörűséges szépségéről, mely szemlátomást is körülvet minket és a Teremtő dicsőségét hirdeti) a csoport a Duna part mentén továbbvonult.
Minden korosztály képviselte magát, a kismotorostól a nagyszülők nemzedékéig. Sosem volt panasz az érdeklődésre, de most szokatlanul szép számmal voltunk. Az idő nem volt éppen télies, esetenként locsakon kellett átküzdenünk magunkat, ám a természet közelsége mindenért kárpótolt. Elengedhetetlen kísérőinket – néhány vígan kergetőző házi kutyát – sem zavarta a fellazult talaj. A csoport esetenként szóródott, hiszen mindenki a saját tempójában haladt.
„Úgy halad a kicsoda, ha tudja, hogy micsoda” – ennek igazságát gyalogtúrán különösen átérezni.
Próbáltam felidézni hányadik gyalogtúránk volt ez: kb. a tízedik, de lehet, hogy már túl is léptük. Az elsőn még az áldott emlékű Kiss Éva művész, keramikus volt az idegenvezetőnk, aki némi barokkos túlzással minden kavicsot ismert Dunaföldváron. Gyalogtúránkkal természet- és emberközelségben/ közösségben hagytuk magunk mögött az elmúlt évet, hogy megtalálhassuk a jelzőket, célirányokat a következőben. Gyülekezetünk már tervezi a tavaszi túra útvonalát.
