Sajnos a járványhelyzet miatt nélkülöznünk kellett az irodalmi kávéházat, pedig 2019-ig havonta tartottak ilyen jellegű összejöveteleket. Ezek az alkalmak mindig a Marcipán cukrászdában voltak, de most a fogyasztás veszélyeit nem merték vállalni, tudtuk meg a Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár vezetőjétől, Bertalanné Bóka Zsuzsannától.
Különleges ünnepi program
A pár éve átadott könyvtár impozáns épülete méltó környezet volt egy ilyen rendkívüli eseményhez. A járványügyi helyzet miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy maszkban látogatható csak a kihelyezett program, azonban ennek ellenére is szép számban jelentek meg az érdeklődők, köztük régi és új arcok egyaránt. Zsuzsa kiemelte ezzel kapcsolatban azt is, hogy bárkit nagy szeretettel várnak, ez nem egy zárt közösség, mindig szívesen látják az irodalom kedvelőit.
Az est struktúrája
Ahogyan minden évben, úgy most is a könyvtár alkalmazottai is készültek egy zenés kis résszel az est első felében. Egyben szomorú kötelességüknek is eleget tettek, hiszen a kávéház meghatározó alakja, alapítója Lukácsi Pálné Mészáros Irma emléke előtt tisztelegtek. Hagyományosan a karácsonyi irodalmi kávéház műsorában nem szerepel meghívott előadó, hiszen a megjelenő vendégek hozhatják, olvashatják fel kedvenc verseiket, történeteiket, így a második részt az ő válogatásuk tette ki.
Bodolai György, a visszatérő vendég
Amikor megtudta, hogy rendhagyó programot terveznek, akkor a könyvtár dolgozóival közösen megbeszélték, hogy a műsor elején Irmára emlékeznek, aki a város egy csiszolt gyémántja volt.
„Amihez ő hozzányúlt, az mind kivirágzott.”
Ezért sem véletlenül választotta azt a verset György, aminek címe, hogy „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”, s amit Mécs László jegyez. Akár a könyvírásba, akár a várjátékok rendezésébe, akár az irodalmi kávéház szervezésébe fogott, sok–sok örömet szerzett és olyan maradandó értékeket hagyott maga után, amivel örökre bevéste magát az emlékezetünkbe.
Úgy nyilatkozott György, hogy igyekezett visszaemlékezésével egy kicsit törleszteni azt, amit Irma adott. Olyan verseket választottak, amik azokat az érzelmeket fogalmazták meg, ami neki is, a jelenlévőknek és Irmának is fontosak voltak: Szeretet, magyarság, hit, emberi értékek.
A versek, szövegek kiválasztása során figyelembe vette a közös emlékeket, azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeket a kulturális események, az Erdélyi utazások adtak. Így esett például a „Mikor Csíkból elindultam” című dalra a választása, amit Irma is kedvelt, az előadó számára pedig egy közös erdélyi kirándulást idézett fel. Sok közös élménye, emléke van az elmúlt 20 év kapcsán a városunkkal, hiszen nem csak ide járt iskolába Dunaföldvárra mindhárom gyermeke, de évek óta résztvevője és közönsége feleségével a kávéháznak.
Mindig utoléri ez a varázs, mindig olyan a téma, olyan versek hangzanak el, olyan előadók érkeznek, amelyek és akik fontosak.
„A mostani este is ilyen volt: az emlékezés és a karácsony misztériuma is kihatott az esemény hangulatára. Érzelmeket és elgondolkozásra késztető gondolatokat hallottak.”
Mécs László
Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
