Arra a régi, 174 évvel ezelőtti napra ezúttal nem zuhogó esőben, mint akkor, hanem ragyogó, verőfényes, valódi tavaszias napon emlékezett Dunaföldvár.
Nagyon sok érdeklődő tisztelte meg jelenlétével az ünnepi műsort
Szép számmal jelentek meg a Kossuth téri emlékműnél az ünneplők, fiatalok, idősebbek tartották fontosnak, hogy ünneplőbe öltözve legyenek részesei a közös emlékezésnek, hogy felidézzék az akkori érzéseket, amelyek a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzésén felül valami féle összetartozást is jelentettek az egy ügyért harcolóknak.
A városi intézmények mellett a civil szervezetek is képviseltették magukat
Ahogy ez a legnagyobb nemzeti ünnepen illik, a városvezetésen kívül minden szervezet és intézmény képviselői megjelentek az ünnepen, és Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármesterének beszéde után kifejezték tiszteletüket 1848. március 15-e, és az azt megelőző reformkor hősei előtt. Az a bizonyos nap, és az azt követő bő egy év a csúcsa volt annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen hazánkban is végbe mentek azok a szociális, gazdasági és kulturális változások, amelyek a modern, polgári Magyarország megteremtéséhez vezettek. Az értékek, amelyek érvényesítéséért akkor harcoltak épp úgy érvényesek a mai korban is, ahogy ezt Horváth Zsolt is elmondta beszédében.
Az általános iskolások műsora hangulatteremtő volt
A Beszédes József Általános Iskola 6./A osztályos tanulói adták az ünnepi műsort. Felkészítőik Cseke Klára, Sebestyénné Venczel Andrea és Suplicz Andrea tanárnők voltak. A ragyogó időben hitelesen szólt az egy szál gitár (Cseke Klára tanárnő kezében), a gyerekek éneke, a szólóban, csoportban is megszólaló dalok, az elénekelt Nemzeti dal, a versek, az események felidézése. Március 15-e a fiatalok napja volt, az ifjaké, és ebből az érzésből a gyerekek műsorán keresztül ízelítőt kaphattunk.
