A sportosság genetikus…
Én legalábbis mindig ezzel mentegetem magam… Szülei testnevelők, édesanyja jelenleg is, édesapja egy ideje nem abból él, de műveli, amikor csak teheti, és ez az egész családra igaz, az elsős kistesót is beleértve. A Dunára vonulnak nyáron sokat bandástól, csónakkal, deszkákkal, léccel, kütyüvel.
Máté óvodás kora óta sportol, úgy értem, nem csak úgy mozog, futkos, hanem konkrétan edzésre járt már kicsi korában, hiszen anyukája kézilabda edző. Akkoriban próbálkozott az úszással is, Dunaújvárosba járt heti két alkalommal, de az úszómedence hideg vize lehűtötte az úszó karrierhez fűzött reményeket. És igen: szerintem is túl hideg az a víz.
Mindent nem lehet egyszerre
Földváron megkerülhetetlen a foci. Így Máté sem hagyhatta ki ezt, szerette is nagyon, és, mint semmit, ezt sem vette félvállról. Ám mindent nem lehet egyszerre: egy időben már lehetetlen volt minden területen teljes emberként teljesíteni. Ja, és ne feledkezzünk el arról, hogy mindeközben Máté iskolás, zeneiskolába jár, hegedül, és persze gyerek is, aki szeretne a kortársaival együtt lenni, csak úgy.
A terv: a legjobbak között lenni a kézilabda sportban
Mostanra letisztult: az az egyetlen sport, amit nagy energiákkal és komoly elkötelezettséggel művelni fog, az a kézilabda. Máté jelenleg egyéni tanrendben tanul (amúgy négyes-ötös színvonalon), és Budapestre jár a Fradiba heti több alkalommal, ami azért nem akadályozza meg abban, hogy folytassa a hegedülést, sőt, nemrégiben kórusba kezdett járni, mert a hangja is jó.
Azért belefér még mindenféle más is…
… ami pattog, siklik, gurul, vagy csak úgy kézzel-lábbal kell csinálni. Síel, szörfözik, siklik mindenféle deszkán, fut, pingpongozik, biciklizik, extrém sportokat is kóstolgat. De igen komolyan veszi, hogy a kézilabdában messzire akar jutni: egészen az olimpiáig. Nem akarok jósolni, de nagyon eltökélten csinálja. Sikerüljön.
Dósa Mátéról a Part-Oldalak következő, 19-én megjelenő lapszámában bővebben is olvashatnak.
