Amikor az ajtók zárva voltak, eljött Jézus… (János 20, 19)
Valószínű, hogy a tanítványok azon a helyen jöttek össze, húsvét estéjén, ahol az utolsó vacsorát tartották. Azt olvassuk az Igében, hogy félve jöttek össze, pedig a feltámadás már megtörtént. Az első húsvéti gyülekezet kezdetben még félő gyülekezet. A húsvét ellenére még nem húsvéti emberek, és nem is lettek volna azok, ha a Feltámadott meg nem győzi őket arról, hogy él.
A feltámadás hitére nem juthatok el a magam erejéből. Az élő Krisztus vezet át a halálból az életre, a sötétségből a világosságra. Akiket átvezet, azoknak békességük van. Van-e ez a békességem? Nem olyan az életem húsvét után is, mintha húsvét nem lett volna?
Az evangéliumok Jézus feltámadását mint tényt, eseményt ábrázolják, amely nemcsak egy magasabb lelki módon történt. Az üres sír, a szomorú húsvéti asszonyok, az élő Jézussal való találkozás mind erről az eseményről beszélnek.
Az Ige nem értesít bennünket a feltámadás mikéntjéről. A kíváncsi kérdések válasz nélkül maradnak. A titkok az Úréi. A tanítványok bezárkóztak és Jézus a bezárt ajtókon keresztül eljön hozzájuk. Hány emberhez eljött azóta is „zárt ajtókon” keresztül. A feltámadott ÚR le tudja győzni az akadályokat és el tud jönni hozzám úgy, ahogy nem is gondolom. Ő mondta: Az én békességemet adom nektek, nem úgy adom, ahogyan a világ adja, eljövök hozzátok. Jézus Krisztus győztes ÚR, Aki halálával és feltámadásával legyőzte bűnt, a halált, a kárhozatot, hogy nekünk örök életünk legyen.
Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! (János 3,16)
A húsvéti ünnepekben is: Áldás, békesség!
Vizi János lelkipásztor
