Manapság már sokan nem tartják a hagyományokat, a férfiak nem kelnek útra, hogy az ismerős hölgyeket végiglocsolják, és a nők sem igazán várják már el ezt. Sőt! Jön a sírás, hogy az ócska kölnik bűzét le sem lehet mosni… Pedig a locsolkodáshoz a pacsuli jár, és akkor még olcsón megúsztuk!
Ha őszinte akarok lenni, tizenéves lány koromban egy kicsit mindig irigyeltem a három házzal lejjebb lakó Juditot, akihez mindig komplett szekér jött, fehér ingbe, fekete nadrágba, csizmába, kalapba öltözött legényekkel.
Juditot aztán előhajkurászták a bujkálásból, sikított, húzták ki az utcára, aztán jól megöntözték, több vödör vízzel, pedig nem volt mindig jó idő…
Tanítsunk a gyerekeknek szép, régi locsolóverseket!
És menjenek azok a legénykék, locsoljanak pacsulival (a jeges kútvíz nem elvárás), és mondják ezeket az egyszerű, tiszta szívű kis verseket. A lányok pedig fessenek tojást várják szívesen a locsolkodókat.
Íme, néhány örökbecsű rigmus, régről.
E háznak kertjében van egy rózsatő, /Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő./ Vizet öntök a fejére,/ Szálljon áldás a kezére, /Az Istentől kérem /Piros tojás a bérem.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint/ Fogadják szívesen az öntözőlegényt./ Én a legénységhez igen kicsi vagyok,/ De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok./ Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok/ Ha a locsolásért piros tojást kapok.
Húsvét másodnapján/ az jutott eszembe,/ Locsolóvizet vegyek a kezembe./ Megöntözzek vele egy árva ibolyát, /És cserébe kapjak érte egy hímes tojást.
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,/ Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. / Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam/ Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam./ Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,/ Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom.
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,/ Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! /Megöntözlek szépen az ég harmatával,/Teljék a tarisznya szép piros tojással!
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, /Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. /Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, / Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
Szép lányokat kergetek,/ Az én kölnim permetez./ Jó dolog a locsolás!/ Ide a piros tojást!
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Válaszvers lányoknak
Köszönöm, hogy köszöntöttél, Rózsavízzel megöntöztél. Én is köszöntelek Téged, Tojás lesz a fizetséged. Aki adta, ne feledd, És a tojást el ne ejtsd!
Forrás: https://korkep.sk/cikkek/uncategorized/2015/04/06/a-husveti-locsolkodas-es-a-piros-tojas-eredete/
KÖRKÉP.SK
