„Ha többet látok, ez csak azért van, mert óriások vállán állok” – olvashatóak Isaac Newton szavai a képkiállítás megnyitójára szóló meghívón. De kiknek a vállán áll Mády Gabriella, autodidakta (tehát önképző) festőművész? Alkotásain egyaránt felfedezhetők George Seurat francia impresszionista festő ponttechnika ihletése, Andy Warhol amerikai festő popart hatása, valamint bibliai történetek, ősi – legfőképpen egyiptomi mítoszok témái, motívumai (Lux, Ízisz óvja a fáraót), csendélet és esztétikai értékek, formákba tömörülő, szerveződő álomképek (Álom) – és akkor még mindig nem fedtem le a képek sokszínű tematikáinak teljes tárházát.
„A festés nekem afféle Isteni ajándék! A festésben teljes szabadságot élvezek. Én határozom meg a színt, a formát, a technikát, a kép nagyságát és természetesen a témát is. Amikor inspirációt, ihletettséget érzek, számomra mintegy megszűnik a külvilág és csak az alkotás van jelen. Ilyenkor egyedül a zene léphet ebbe a belső világba – szeretem az olasz klasszikusokat, legfőképpen Verdi, vagy Rossini zenéjét, amelyek segítenek vászonra vinni a megjelent formákat. Megtörténik, hogy lejegyzem, leskiccelem az éppen megjelenő ihletet, majd néhány nap, vagy egy hét múlva állok neki az alkotásnak – addig is „dolgozik bennem” a téma. A csendélet képei a megélt belső csendből fakadnak: a „Kék virágok” olajfestményemet tekintem e témában a csúcsalkotásomnak, de a „Fehértulipános hölgy”, valamint a tulipános képeim úgyszintén kedvenc festményeim közé tartoznak.„
Meglehet sablonos, de nem kevésbé fontos kérdés: mikor jelentkezett a festészet, általában az alkotás iránti vonzalom, hiszen a festmények mellett tűzzománccal is foglalkozik?
Hatéves koromban valósult már meg az első „kiállításom”: nagymamám falára kirajzszegeztem a festményemet – válaszolja nevetve. – Tanítóm, Oszoli Piroska ez irányú biztatása is meghatározó volt a számomra. De leginkább az elérhető források felhasználásával képeztem magamat. Mestereim névsora a kiállításon olvasható. Azóta természetesen kulturális és közéleti helyeken is kiállítottam: a Várban, helyi Könyvtárban (képeim megtekinthetők a facebook közösségi portálon: Mády Gabriella kiállítása a Könyvtárban; Gabriella Mady.tűzzománc). A városi könyvtárban ért egy további meghatározó élmény: egy óegyiptomi kultúrát összefoglaló albumot lapozgatva úgy vélem, életre szólóan érintett meg és szerettem bele ennek a kultúrának a témáiba, ábrázolási módjába. Attól kezdve mintegy „vadászom” ennek a kornak máig felbecsülhetetlen forrásanyagát.
Személyes érintettség úgyszintén megjelenik képein.
A 2020-as év mindnyájunk számára tragikus év volt valamilyen vonatkozásban. A világjárványban én elvesztettem egy régi építész barátomat, elhunyt egyik kedvenc együttesem (Il-Divo) énekese, Carlos Marin, de amit sajnos megszenvedtük: a tragédiák száma szinte felsorolhatatlan. A „Rekviem Az Áldozatokért” képem a járványban elhunytak, annak áldozatainak emlékére készült.
Családi emlékek is megjelennek, pl. a pipázó „Riki Bey”.
Harmincöt évet éltem kiegyensúlyozott, harmonikus házasságban az Isztambulban született férjemmel. De, ha már a családot említette: a popart stílusban készült „Tigris” olajfestményeim közül, az egyik unokámnál „landolt” egy ilyen témájú képem, de természetesen mindhárom unokámat megajándékoztam egy-egy saját festménnyel. Angol sógornőm (Veronika) biztató szavai „csodálatos képek” pedig állandó biztatást, erőforrást jelentenek a folytatáshoz, és úgy érzem, hogy nem hiába alkotok.
Eszünkbe juthat egy angol közmondás: „Ha szereted, amit csinálsz, valójában sohasem kell dolgoznod”. Az alkotás szeretete, amely személyiségéből sugárzik ezt a tapasztalatot, életbölcsességet igazolják.
Mády Gabriella képkiállítása június végéig megtekinthető az Evangélikus Templomban (Templom u.36) minden vasárnap 9-11 óra között, valamint hétfőn 15-17-ig (személyes egyeztetés alapján a hivatal elérhetőségén). Mindenki személyesen is meggyőződhet a képek láttán alkotójuk „életmottójának” igazságáról: „A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára” (Eugene Delacroix).
