Május első péntek késő-délutánján tudomány- és kultúrtörténeti előadás hangzott el a dunaföldvári evangélikus templomban Kiss Árpád (Öcső) gyógyszerész jóvoltából. A két terület ötvözését a malária elleni (máig tartó) küzdelem története adta, mely egyben a modern kémia és ipari gyógyszergyártás megszületésének a története is.
A malária fertőzés hatásmechanizmusa
Az előadótól megtudhattuk, hogy a mérséklet égövön (nálunk is) és a trópusokon is megélő Anopheles szúnyog vérszívásakor kerül a szervezetbe a malária kórokozó, a plazmódium – (parazita véglény). A vérkeringésbe kerülve a vörösvértesteket (vvt) támadja meg és okozza azok nagymértékű pusztulását. Egyetlen kórokozóból 14-24 utód keletkezik ivartalan osztódással. A vvt elpusztulásakor minden egyes keletkezett kórokozó újabb vvt-ket fertőzhet meg: kaszkád effektus alakul ki a megtámadott szervezeten belül, mely magas – 40 fok feletti – lázzal, remegéssel, hidegleléssel jár. A súlyos trópusi malária sok esetben, elsősorban csecsemőkorban az áldozat halálához vezet.
A malária elnevezés olasz eredetű szó és rossz levegőt jelent. Már a rómaiak megfigyelték, hogy a mocsaras, elárasztott területek közelében jelenik meg. (Az ókori Róma lakossága több ízben szinte kipusztult a járvány okozta csapásban). Az egykori elnevezése római láz volt. A malária gyógyszerének megtalálása kalandos úton, de végül sikerült. Az ókortól az újkorig a lázat a kóros, forró testnedvek eltávolítása céljából hashajtással, hánytatással, pl. higany-klorid adagolásával és érvágással, piócákkal orvosolták – de ez az eljárás a maláriától amúgy is vérszegény betegen nem segített, leginkább állapotuk romlását, avagy elhalálozásuk felgyorsítását okozta.
A malária gyógyszer felfedezését – mint oly sokszor – a megfigyelés mellett a szerencse is segítette. A perui spanyol alkirály feleségét, Chinchon grófnét magas láz gyötörte (az Újvilágba a maláriát a gyarmatosítók hurcolták be). A magas láz okozta reszketés, hidegrázás és az Andok magaslatain a hidegtől kialakult reszketés, izomgörcs rángás külsőleg azonosak – így az indiánok a grófné háziorvosának a kinafa kérgét javasolták. A fakéreg bevált – a grófné meggyógyult és a későbbiekben a kinafa ültetvények telepítésével elkezdte világkörüli kalandos útját, melyet az előadó vetítésén nyomon követhettük gazdag információ és történet kíséretében. Az évszázadok óta vívott küzdelem a plazmódium ellen végre elkezdett eredményeket felmutatni. Az európaiak Afrikában, Indiában és a Távol-Keleten tartósan megtelepedhettek.
Áruházakban, boltokban vásárolt Tonic üdítőkön olvashatjuk, hogy kinint tartalmaz. Ez pedig nem más, mint a kinafa kérgének a hatóanyaga. Maga a fogalom, hogy „hatóanyag” szintén a malária gyógyszerének – és más növényi gyógyszerek (morfin, sztrichnin) – a felfedezésével született meg a 19. század elején. Azon a századfordulón ismertük meg a kórokozó fogalmát is.
Az előadást követően oldott beszélgetésre is sor kerülhetett, hiszen az előadót sokan ismerték iskolai éveikből. Gyógyszerész kollégák, középiskolai volt tanárnője, érdeklődők egyaránt jelen voltak és vásárolhattak is a témában írt könyvből, melynek címe: „A Grófné csodálatos fái – 200 éves a kinin”.
