Drámapedagógiának indult, színjátszó szakkör lett belőle: saját mesejátékukat adták elő a 9-10 éves, harmadikos gyerekek.
Tanáruk írta a darabot
Baksay Erika sokéves színházi múlttal rendelkezik, azonban színházi pályafutása mellett általános iskolai tanári hivatását sosem adta fel, idén ráadásul a kettőt sikerült ötvözni: színdarabot írt és rendezett az osztályába járó gyerekeknek.
Megkésett anyák napi műsor is volt
A darab bemutatója egy anyák napi műsor is volt egyben, bár, ahogyan Erika fogalmazott, egy kicsit megkésett fajta. Az előadás első perceiben ugyanis azok a gyerekek mondtak verset, énekeltek, zongoráztak, hegedültek és gitároztak, akik nem tagjai a színjátszó szakkörnek.
Ki a király?
Ezt a címet kapta a színdarab, amit a szakkörösök adtak elő. Ennek egyébként előzménye is van, Erika ugyanis kapott heti egy órát az iskolától drámapedagógia címszó alatt, ami ugyan nem teljesen egyezik meg a színjátszással, mégis ez adott lehetőséget és teret az alkotásra. A szerepeket a gyerekek karakteréhez igazította, így lett csak igazán különleges a 40 perces színdarab.
Bár a történetet a tanárnőjük írta meg, gyakran becsatlakoztak a gyerekek is az alkotói folyamatba, közösen tárgyalták meg, hogy a 20 jelenet során éppen merre jár a király és mi lesz a sorsa. Jellemzően voltak értékes megjegyzéseik, amiket hozzá lehetett fűzni a darabhoz.
Az alkotófolyamat
A mű több hónapon keresztül készült, volt, hogy egyszerre 3 jelent is elkészült, aztán ült egy kicsit az egész. Egy idő után próbálni is elkezdtek, pedig a közepe még sehol nem volt meg. Az utolsó egyharmad pedig egyszerre, az utolsó hajrában született meg. A gyerekek nagyon fegyelmezettek voltak, tartották a határidőket a szövegtanulásban és a színházi kifejezéseket, módszereket is megtanulták, mint például, hogy melyik járáson közlekedjenek.
Jelmezekre is szükség volt, igyekeztek olcsó és hatékony megoldásokat találni, ahogyan a díszletet is ebben a szemléletben készítették el.
A klasszikus történet
A királyfi vajon király lesz-e? E köré épült fel a darab története, van benne ugyanis egy királyfi, akit elrabolnak, egy trónkövetelő és akad természetesen néhány rosszakaró is, akik azt szeretnék, hogy Öreg Edgár együgyű unokája legyen a király, aki nem csak nagyon buta, de még kacsalábon is hordja a cipőjét.
A színdarab egy nagyon vidám történet, ami a helyzetkomikumra is épít, viszont mindenek felett egy klasszikus történet királlyal, királyfival, királylánnyal, amit szeretnek a gyerekek.
Élvezték az előadást
A visszajelzések alapján nem csak a szereplők élvezték a közös munkát, de azoknak a szülőknek, rokonoknak és gyerekeknek is elnyerte a tetszését, akik látták a műsort. Szeretnék még többször is előadni a darabot, ősszel a művelődési központ színpadát is meghódítanák, a környező iskolákból is meghívnák a gyerekeket.
Egy biztos, a gyerekek igazi művészembereknek érezték magukat a folyamat végére!
Ezúton is gratulálunk nekik az előadáshoz!
