Az ember azt gondolná, hogy az iskola…hát, szóval, hogy az egy munkahely a diáknak. Ez valamennyire biztosan igaz, de, aki már járt iskolába (és mindenki járt), az tudja, hogy a suli a vidámság, a barátok, a játék, az élmények helye is. Ha pedig a diák élvezi a tanulást is (és miért ne élvezné, persze ritka pillanatokat leszámítva), akkor mindez duplán igaz.
KITÖRT A VAKÁCIÓ!
Csupa nagybetűvel, mert ez a tanév legszebb napja, meg az azt követő hetek. Azt gondolnánk, mindenki úgy menekül az iskolából, hogy lába se éri a földet, még csak a szagát se akarja érezni se tanár, se diák. Neeem…iskolában nyaralni meg végképp bizarr dolog…
Pedig de: az általános iskola tornatermében táborozott a 4. a
Igazság szerint Csányiné Varga Mónika nem először táborozott a tornateremben. Korábbi osztályaival – más kollégákkal – volt, hogy öt napot is eltöltött a teremben kempingezve, úgy értem, éjszaka is. A dolognak azt a részét nem tudtam elképzelni, milyen lehet 5 éjszakát eltölteni a padlóra dobott szivacson, huszonvalahány 8-10 éves gyerek társaságában. Azok a pihentető éjszakák!
Jó pihenést!
A fenti jókívánságot régebben egy naiv szülő mondta nekem és három kollégámnak, amikor a zánkai Erzsébet-táborba indultunk egy hétre 40 abszolúte kipihent, igencsak eleven gyerkőccel. Ez jutott eszembe, mikor a fenti képeket látva magam elé képzeltem a gyerekek két kísérő pedagógusát, a negyedik osztály volt osztályfőnökét, Mónikát, és a leendő, ötödikes osztályfőnökét, Németh Mihályné Baranya Bernadettet. Utóbbi azért csatlakozott a tornatermi nomádokhoz, hogy kötetlen helyzetben ismerje meg leendő osztályának tagjait, és, ahogy hallom, ez maradéktalanul sikerült is.
Most miénk az iskola!
Ez a lényeg. A vidám kis csapat – elvben – iskolai körülmények között töltött el három napot és két éjszakát, amennyiben az iskola folyosóin közlekedett, a menzán étkezett, az iskolaudvaron szaladgált, mint rendesen, de mindezt hogyan? Az iskolai egyedüli bitorlójaként!
Életre szóló élmény volt
Csak címszavakban, hogy érezzük, miről maradtunk le: számháború az udvaron, rókavadászat, vízibomba-csata utolsó vérig, karaoke, csak nekik, az üres iskola aulájában, Gábor bácsi zenei válogatásával. Éjszakai szellemjárás – állítólag Samu, a biológia szertár csontváza is életre kelt, éjszaka őrséget kellett állítani, hogy megvédjék a lányokat a ki tudja, milyen veszélyektől -, és hát az abszolút menőség: éjszakai túra a városon át a forrásig, majd föl a hegyoldalon, a rémesen veszélyes kutyák ugatásától kísérve, FEJLÁMPÁVAL!!!
Azt, hogy hány gyereknek lett tele gatyája, fedje jótékony homály. De, hogy ilyen élményben még nem volt részük, az biztos. Mondhatnánk, hogy utána mekkorát aludtak a padlóra dobott szivacsokon, de Mónika és Betti szerint ez nem így történt. A csodás éjszaka, az együtt kuncogás, a jó kis ijesztgetések, az éjszakai őrség ébresztgetése szavatolta, hogy nem ez a kettő volt az év leghosszabb éjszakája.
Illetve de: a kis csapat pont Szent Iván éjszakáját töltötte együtt, ha jól belegondolok, a legméltóbban ünnepelve meg a misztikus, pogány ünnepet.
Volt persze még strand is, egyik nap Dunaföldváron, másnap pedig – a járatos busszal – a dunaújvárosi élményfürdőbe utazott a csapat. A maradék időben pedig ettek a kispajtások, mivel a szülők folyamatosan tömték őket süteménnyel, gyümölccsel, pizzával, jobbnál jobb falatokkal.
Csodás búcsú volt az alsós évektől. Kezdődjön az 5. osztály (de csak ősszel…)!
