Jubileumi PET-kupán járt az Aztakeservit, ahol a csapat nem csak még jobban egybe kovácsolódott, de a folyót is megszabadították a szeméttől. A hét történéseiről Ferenczi Zsoltot, Rocky-t kérdeztük.
Idén már tizedik alkalommal jártak a Tiszán
Ezúttal egy kicsit lejjebb voltak a Tiszán, most Cigándról indultak el a csapatok és egészen Tiszadadáig mentek el, ami durván 90 folyami kilométert jelent. S, hogy miben tették ezt meg? Nem hagyományos hajókra kell gondolni, hiszen a PET-kupa egyik legszebb és legjobb hagyománya, hogy olyan tutajokon teljesítik a távot, amit ott helyben építenek fel. Ezeket aztán PET palackkal és szárazjéggel töltik meg, mivel így nagyobb lesz a felhajtó ereje.
Hogyan néz ki egy hét a kupán?
10-15 hajó csorog le szépen a vizen, szedik a szemetet, középen mennek a nagy hajók, minden hajóhoz van külön kenus delegáció, akik kimennek a partra. A bejelölt GPS koordináták alapján szedik össze a résztvevők a szemetet, amit aztán visszavisznek az anyahajóra és amikor az megtelt akkor viszik tovább az igazán nagy anyahajóra.
Elsőre talán szélmalomharcnak tűnhet, de nem adhatják fel
Szemétből pedig sajnos nem volt hiány, a háborús helyzet meglátszódott a környezet állapotán is: Ukrajnából még több jött, mint eddig valaha. 2022-ben 15 tonna hulladékot szedtek össze, aminek a 95%-a PET palack volt. Ebből az Aztakeservit nagyjából 250 zsákkal szedett, ami önmagában is nagyon szép teljesítmény.
Hogy mindezt vizuálisan megfoghatóvá tegyük: egy napi termés a kupán egy kisebb tornateremnek felel meg.
Ilyen volt az élet az Aztakeservit hajóján
A hét amúgy is megterhelő, pláne, ha egy olyan hajón közlekedik az ember, ahol még árnyék sincs. Ferenczi Zsolt, az egyesület vezetője azonban azt mondta, ez szándékos döntés volt, annak érdekében, hogy ne legyen feszültség abból, hogy éppen ki került a jobb helyre.
Tapasztalatból nincs tehát hiány, hiszen van, aki már nyolcadik éve vesz részt ezen a rendezvényen. Sőt, ez igaz volt most az egész mezőnyre, hiszen meghívásos alapon vehettek részt rajta azok a csapatok, akik a korábbi években is voltak már.
A hajón pedig az első, hogy rend legyen, ehhez pedig egy külön szabályt dolgoztak ki a fiúk. Mindennap más a kapitány, az ő szava pedig szent, még Rocky-nak is. A kapitány feladata, hogy előző este beossza, hogy ki lesz a szörfdeszkán, ki a kenukban, ki a hajón, illetve, hogy ki lesz az a 2-3 ember, aki a szárazföldi egységbe kerül. Utóbbiak feladata például az autók mozgatása, valamint, hogy megfőzzék az aznapi vacsorát a legénység számára, felhúzzák a tábort.
A vizen átlagosan napi 6-8 órát töltöttek el, ami valljuk be, kemény lehetett, hiszen ennyi idő után már mindenki szeretne egy kicsit a parton lenni, kinyújtoztatni a tagjait.
A kint töltött hetet pedig egy az egyben a Tom Sawyer – Huckleberry Finn életérzés lengi körül, ami után nem könnyű visszarázódni a „civilizációba”.
A sátor tilos!
Náluk legalábbis. A tábort se úgy képzeljük el, mintha kempingezni indultak volna! A nomád körülmények éjszaka is jellemzőek voltak, senki nem aludt sátorban, akkor se, ha vihar halad el felettük, olyankor is legfeljebb valamiféle szedett-vedett ponyvát eszkábáltak maguk fölé.
A zord körülmények alatt mutatkozik meg, hogy ki milyen valójában, sőt mivel az Aztakeservitnél a belépéshez szükséges feltétel a PET-kupán való részvétel, ezért is vannak a spártaibb körülmények.
Ez egy verseny is!
Ne felejtsük el, hogy mindez, bár elsősorban a környezetvédelemről szól, egyben egy verseny szituáció is: csapatok mérkőznek meg egymással azért, hogy elmondhassák, ők szedték a legtöbb szemetet.
Megmérettetés, de nem vetélytársakkal – jó kapcsolatot ápolnak a többi csapattal is.
Idén is a középmezőnyben végzett az Aztakeservit, ám a legtöbb fair play díjat eddig ők hozták el. Ők egy gyors reagálású egység, ha bármi történik: csónak, hajó süllyed el, felborul, fennakad, akkor őket mozgosítják, így ilyenkor értelemszerűen a szemétszedésből is egy kicsit kimaradnak.
