Nem hétköznapi kiállítás nyílt meg az Országos Könyvtári Napok keretein belül a Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtárban. Több tucat különleges tégla – egészen pontosan bélyeges tégla – tekinthető meg november végéig az emeleti teremben.
A gyűjtő: Sváb Zoltán
A kiállítás megnyitója természetesen nem lett volna az igazi a gyűjtő nélkül, Sváb Zoltán egy előadást is tartott a megjelentek számára. Ő 2009-ben lett tagja a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületének, akiknek feltett szándéka, hogy Monarchia területén fellelhető közel 30.000 féle téglát összegyűjtsék, megfejtsék rajta a „jelet”, katalogizálják és bemutassák őket kiállításokon. Ezt minden évben egy kiadványban is publikálják, amiben közel 800 tégla „megfejtése” található. Ez takarhat személyt, tégla égetőt, várost, birtokost vagy ehhez hasonlót.
Az egyesület 220 tagot számlál, akik évente össze is gyűlnek, ez pedig remek alkalmat jelent az egymás közötti cserélgetésre, így mindenkinek lesz az ország minden részéből téglája.
Zoltán nem csak lelkesen gyűjti ezeket a téglákat, de mindemellett írásai is jelentek meg a témában. A perkátai Győry család tégláiról és a solti Teleki-téglákról jelent meg cikke az egyesület kiadványában is. A dunaföldvári tégláktól sem tudott elvonatkoztatni, harmadik cikke 2019-ben ebben a témában született meg, a helyi téglagyártásról írt, amihez a kutatás 7 évet vett igénybe.
A könyvtárban megtalálható, kiállított darabok részben Dunaföldváron fellelt, részben az ország többi részéból származó téglákat sorakoztatja fel, azonban mindegyik tégla a saját gyűjteményéből való.
Hobbi vagy rejtély?
Zoltán gyűjteménye megközelítőleg 2000 féle téglát számlál, hobbija kezdete 2009-re tehető, azóta keresi a különleges téglákat. Fontos volt számára a történelem, valamint az, hogy kiderítse, mit is jelent az a sok jel rajtuk. Ehhez a legjobb hely pedig nem más, mint a levéltár, bár az internet is mankó lehet a kutatás során, ahogyan a helyi történelem és a térképek is segítségül szolgálhatnak.
Téglát úton és útfélen lehet találni – feleli Zoltán, mikor azt kérdeztem tőle, mégis hol lehet ilyen égetett bélyeges téglákat találni. A legszebb, amit eddig talált, amibe egy kutyafej mintázata került, ami valószínűleg az agyag kiszárítása előtt került bele. A legbüszkébb azonban az első talált téglára volt, a Sárváron fellelt fél tégla a sárvári téglaégetőből származott, ez azonban ezúttal sajnos nem került bele a kiállított darabok közé.
De hol találják ezeket a téglákat? – merült fel bennem aznap este már sokadszorra ez a kérdés. A válasz persze némi humort is tartalmazott, ugyanis Zoltán az egyesületük elnökét idézte, aki azt „vallja” 50 km/órás sebességnél már ki lehet szúrni a téglakupacokat, így emiatt nem is közlekednek kifejezetten gyorsan. Persze egy idő után már a család és a barátok is tudják, mivel lehet megdobogtatni egy gyűjtő szívét, ezért, ha ők találnak valamit, elhozzák, vagy jelzik, ha tudnak olyan tégláról, ami érdekelheti.
Nincs olyan, hogy elég régi, pláne, ha még nincs meg a gyűjteményben, akkor bizony Zoltán számára is értékes és érdekes lehet egy adott tégla A legkorosabb darab 1662-ből származik. Ezt a téglát csere útján szerezte meg, Győrből származik.
