Az Országos Könyvtári Napok rendkívüli hét volt, hiszen még mindig van olyan esemény, amiről eddig nem közöltünk részletes beszámolót. Ilyen volt a péntek esti program is, mely során Répa Jenő Városszéli blues című kötetét ismerhettük meg.
A szerzőről
Répa Jenő egykor maga is dunaföldvári volt, 1955-ben született, általános iskolai tanulmányait, valamint gimnáziumi éveit is helyben töltötte el, később került csak el. Előbb katonaként szolgált, majd megkezdhette az egyetemi képzését. A diploma megszerzését követően Dunaújvárosban kezdett el dolgozni, a sors azonban úgy hozta, hogy 1981-ben elköltözött Dunaföldvárról és azóta Tiszafüreden él. A könyvtári program során volt osztálytársa, Raffainé Kókány Judit beszélgetett vele, aki nem mellesleg a könyvtárunk egykori vezetője is.
Jenő szívesen és rendszeresen tér vissza Dunaföldvárra, az elmúlt egy hónapban kétszer is volt itt: mindkétszer osztálytalálkozóra érkezett a városba. Nagy örömmel tért vissza, jó volt a régi osztálytársakkal találkozni.
Az első könyv
Azért nem mondom, hogy verseskötet, mert a legalább hatvan vers mellett novellákat is találunk benne, egészen pontosan utóbbiból 6 darabot. Jenő nagyon sokáig csak magának, az „íróasztal fiókjának” írta munkáit, ismerősei, barátai képeztek ez alól kivételt, ők látták csak, mit alkotott. Nem tárulkozott ki a nagyvilágnak, bár néhány alkalommal sikeresen pályázott, így például a Petőfi Rádió Premier c. műsorában több verse is szerepelt, valamint helyi, térségi pályázatokon is szép eredményeket ért el. Az első igazi kitörése ez a könyv, amiben egy tiszafüredi színész-újságíró volt a segítségére, aki bátorította és ösztönözte a kiadásra.
Ebben a kötetben hat fejezetet találunk, ezeket érzések, tematika szerint csoportosította Jenő. Az elmúlt 50 év bármelyik időszakából előfordulhatnak írások, versek, egyetlen egy, ami bizonyítottan 18 éves korában született, az, ami címében is erre utal.
A többi pedig a középiskolás korától kezdve a múlt évig bezárólag, különböző időszakokban.
Jenő úgy vallja, hogy a szerző sosem elégett azzal, amit elkészített, a környezet, azok, akik találkoznak ezzel a művel döntik el, hogy mennyit ér, van-e üzenete mások számára, és, ha ők olyan visszajelzéseket adnak, akkor lehet legfeljebb elégedett.
Városszéli blues
A kötet utolsó verse, arról szól, hogy a költő visszatekint az életére, és keresi az okokat, melyek miatt elvesztette a naivitást és hitet, amit egykor magáénak tudott. A vers végén pedig ott köt ki, hogy már annak is örül, ha valami megmarad utána. Ezért is városszéli blues. Ha annyi se marad, akkor ez valóban csak egy városszéli blues marad, ami lecsengett és onnantól nincs tovább.
