Dunaföldvár gimnáziuma, a Magyar László Gimnázium idén ünnepelte fennállásának 70. születésnapját. Ebből az apropóból számtalan programot szerveztek a hét folyamán, melyek megkoronázása a szombati nap volt.
Iskolai programok
Amikor beléptem, az épületben hirtelen jóleső érzés fogott el, végtére is én ide tartozom, itt töltöttem 6 évet, még, ha ezek az évek már egy kicsit odébb is vannak. Mindig öröm visszatérni egy kicsit és látni, hogy az élet itt sem állt meg.
A klasszikus „emelgé” büfé előtt diákok vártak minket, akik üdvözölték a belépőket, kiosztottak egy karszalagot, egy térképet és csokit.
Innen indult az utam, először az ebédlő felé, hiszen hallottam már, hogy a táncház zenéje onnan szól. Közben persze nem tudtam elmenni a kiállított képek mellett, a szememmel ismerősök vagy netán saját magam után kutatva. Az ebédlőben aztán nem csak táncosok fogadtak: a falakat tanár-diák aranyköpések tarkították, amelyek közül nagyon sokat felismertem, hiszen az osztályunk volt az elkövetőjük.
Ezt követően a tornaterem felé vettem az irányt, amihez persze át kellett mennem az aulán, ahol egy képvetítésbe botlottam… Hát persze, hogy itt is el tudtam álldogálni egy darabig, kicsit olyan volt, mint egy időutazás.
A tornacsarnok a hatvanéves évfordulóhoz hasonlóan volt berendezve. Minden tantárgy felelőse hozzájárult a kiállításhoz tankönyvekkel, eszközökkel, de kiállítottak itt is képeket, kupákat, tarisznyákat, padokat, sőt fotózkodáshoz is készültek.
11 órakor pedig Bognár Zoltán, egykori történelem-földrajz szakos tanár, valamint Fehérné Keserű Katalin, az intézmény egykori vezetője, biológia-kémia szakos tanárnő beszélgetett az évkönyvről, ami az elmúlt 10 évet foglalja magába.
A programban sportot is találhattunk és ugyan nem minden meghirdetett verseny zajlott le, de így is izgalmas mérkőzéseknek lehettünk tanúi.
Iskolai gála
Nem maradhatott el a gálaműsor sem: jelenlegi és volt MLG-s diákok tűntek fel a színpadon az egyórás műsor folyamán.
A műsort egy In memoriam résszel nyitották meg, emlékezve azokra a tanárokra, akik ma már sajnos nem lehetnek velünk. Ezt követően Puskás Zsolt, megbízott intézményvezető mondott nyitó beszédet.
Őt követte az iskola egyik tanulójának hegedű bemutatója, majd Horváth Zsolt polgármester úr lépett a színpadra, hogy megtartsa ünnepi beszédét.
Ezután a tanárok árnyjátékát láthattuk, ami igazán különlegesre sikeredett – a gimnázium és az ottani élmények elevenedtek meg.
Majd néptáncosok léptek a színpadra, velük kapcsolatban külön érdekesség, hogy a bemutatott tánc koreográfiáját egy tizedik osztályos tanuló állította össze.
Egy gitárral állt a színpadra a gimnázium volt diákja, akik 3 dalt adott elő, valamint rövid kis anekdotákat hozott fel az itt töltött diákéveiből.
Ezután Pataki Dezső, a Művelődési Központ és Könyvtár vezetője és családja adott elő egy dalt a Pál utcai fiúk című musicalből.
Mint egy időutázás – újra színpadon a Löfanös lányok. Mármint azok, akik akkor voltak mazsorettek, amikor én is diák voltam, az előadásukból ítélve pedig a tánc már a vérükben van, mintha abba se hagyták volna.
Végül diákok egy csokra lépett a színpadra, gitárkísérettel együtt adtak elő egy dalt, majd jöhetett egy igazi születésnapi köszöntés, szólt hozzá a zene, volt torna tűzijátékkal – és elhangzott az MLG induló is, ami valószínűleg olyan mélyen belém égett, hogy elég volt csak belekezdeniük, máris tudtam a szöveget. Pontosan ilyen MLG-s diáknak lenni!
