Az idei év egyik legnagyobb sikere kétségkívül a Mátkatánc – A fekete kötény legendája volt, aminek az előkészítése komoly munkát igényelt Appelshoffer János és az Ördögszekér Táncegyesület részéről.
Kölcsön kapták az ötletet
Amikor először, 10 évvel ezelőtt bemutatták ugyanezt a táncszínházi darabot, már akkor hatalmas sikere volt az előadásnak. De hogyan is jutottak el odáig, hogy tapsvihar ünnepelje a műsorukat? Úgy hívták fel a figyelmüket erre a történetre, nyilván Janó is hallott róla, de nem foglalkoztak vele komolyabban. Addigra a csapat már túl volt pár gálaműsoron és látszott, hogy megvan bennük az lehetőség egy nagyobb, nehezebb előadás színpadra állítására is, így vágtak bele anno a Fekete kötény megvalósításába.
Amint elkezdték az ötletelést, Janó fejében úgy rajzolódtak ki a táncos képek, de magában a leírásban is több táncos esemény leírása szerepel, ami szinte kiáltott azért, hogy bemutassák.
Elkezdték olvasgatni a könyvet, gondolkodni azon, hogyan is kelhetne életre a színpadon ez a történet és végül 2012-ben csak egy fejezetét dolgozták fel, a Mátkatánc című fejezetet, ezért is lett ez az előadás címe. A 2022-es előadásban ehhez képest sokkal több szöveget vettek át a könyvből és illesztették be a darabba.
A fekete kötény legendája
Talán a legfontosabb az volt Appelshoffer János számára, hogy hozzánk, Dunaföldvárhoz köthető előadást hozzanak létre, ami a visszajelzések alapján a helyiek részéről is igény volt. Ahogy ezt Janó mondta, sok településen a két kezüket összetennék, ha egy kis néprajzi szösszenet fennmaradt volna, amihez vissza tudnának nyúlni. Mi itt, Dunaföldváron kifejezetten szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért a bőségért, ami rendelkezésünkre áll ezen a téren téren, és mindezt vétek lenne nem használni. Az Ördögszekér Táncegyesület igyekszik mindig ehhez az anyaghoz nyúlni, így tettek a Földvári Lakodalmas és a Földváriak zenéje esetében is.
Az előkészületek során megkapták Berze-Nagy Ilona teljes leadott gyűjteményét a Szekszárdi Levéltárból, de természetesen használták Dunaföldvár történeti műveit is – ezekből mind szedegettek egy kicsit. Ahhoz, hogy teljes és kerek legyen a dolog, sokat olvastak, több könyvből is. Sokrétű volt a felkészülés, hiszen megesett, hogy fél mondatért több könyvet is át kellett bogarászni, de teljes mértékben megérte.
Ahogy olvasgatták Ilona néni jegyzeteit, fel-fel jött, hogy ő maga vajon kitől gyűjtötte be a történeteit a Fekete kötény legendájához. Ennek felfedezésére bíztatnak mindenkit, hiszen még tartogathat meglepetéseket. Igazság szerint ezt a kérdést még nem engedték el, terveik között szerepel, hogy hogy újra felveszik a fonalat.
Egy ilyen nagy előadásban akár egy egész évnyi készülődés is benne van, azonban a heti 1-2 próba sajnos nem elég, az előadás előtti főpróba hét, amikor reggeltől estig próbálnak, számít a legjobban – a végére pedig igazi egység születik a táncosok között. Ezekért a közösségi pillanatokért csinálják ezt az egészet, mindenki élvezi a közös munkát, az együttlétet – ez mindent megér számukra, vallja az egyesület vezetője.
Így lett most kicsit más ez az előadás
Amikor 10 éve először kelt életre a Fekete kötény legendája, akkor még nem voltak benne például olyan színészi szerepek, mint most. Az előadásban ezúttal két prózai szereplő is helyet kapott – azonban a hangsúly továbbra is a táncjátékon volt.
Az egész vár életre kelt – a földvári vásár koncepciójához tértek vissza, aminek fontos szerepe van a dunaföldváriak életében már nagyon régóta. Ehhez a gondolathoz amúgy nem most tértek vissza először, a céljuk pedig az volt vele, hogy megidézzenek egy hétköznapi, boldog békeidőt. Nem szerették volna ismételni magukat, így nem a színpadon kapott helyet a vásár, hanem a vár udvarán, ami így játéktérré vált, a nézőt nem engedte a kényelmes székébe „süppedni”, hanem bevonta a játékba.
Janó szereti az ilyen, nem szokványos helyzeteket, így az élmény tovább megmarad, hiszen a néző maga is részesévé válik az előadásnak. Öröm volt látni, hogy a „vásározók” megnézegették a fokosokat, kipróbálták az ostort, megfigyelhették a kovácsmesterség alapjait, sőt a söntésben akár egy nótát is kérhettek a bor mellé. Ugyanez a helyzet a ruhákkal is, eddig csak a színpadról láthatták a díszes népviseleteket, most azonban sokkal közelebb kerültek hozzájuk.
Ennek mindenki a részese volt
Az írónő is úgy fogalmaz a kötetében, hogy a falu apraja-nagyja, fiatalok és idősek összegyűltek, ezt a hatást pedig akkor lehet csak igazán elérni, ha „felbolydul a méhkas” – mondja János – ezért is volt tudatos, hogy a vár egész területét közrefogják. Ezt a hatást teljes mértékben elérték, hiszen ezúttal jó értelemben nem tudta a néző, hogy hova kapja a fejét. Ez pedig nem csak a műsor előtti 10-15 percben volt igaz, hiszen közben is táncoltak a színpad előtt, nyílvessző suhant a nézőtér felett és a török uralkodó is a közönség sorai között tűnt fel a színen.
A nézők bevonása szerencsés ötletnek bizonyult. Ezt igazolja a hatalmas érdeklődés az előadások iránt, majd az utólagos értékelések is.
Nézzétek meg a YouTube csatornánkon az Élő emlékezet mind a 10 epizódját!
