Természetes, hogy az év utolsó, nagy ünnepéhez közeledve minden a karácsonyról szól. Így történt ez az Irodalmi kávéház decemberi összejövetelén is, ahol legkedvesebb karácsonyi versével, történetével készülhetett, aki szerette volna megosztani ezt másokkal.
Ünnepi hangulatban
A hely is, az idő is okozta: az ünnepek előtti futkosásban egy óra nyugalom és béke ült a társaságon. A csodás könyvtár épület csillogásba és díszbe öltözve várta a vendégeket, ha nem is kávéval, de finom mézes teával, mézeskaláccsal, aprósüteménnyel. Utóbbiakat a kávéház törzsközönségének tagjai készítették, mert hát a sütemény növeli az irodalmi élményt.
A legkedvesebb karácsonyi művek
A kis számú, ám annál összetartóbb társaság tagjai rutinosan készültek a napi tematika szerint. Hallhattunk néhány verset, Babits Mihálytól Vass Albertig, de egy megható történetet is, Tolsztoj népmese feldolgozását, Panov apó karácsonyáról. A csipetnyi irodalmat csipetnyi zene zárta: Patakiné Cseharovszky Renáta és Rabiné Holmi Melinda hegedűn illetve gitáron kísérte a klasszikus karácsonyi dalt, amelynek szövegét mindenki megtalálta az asztalán: Ó, gyönyörű szép titokzatos éj…
És végül álljon itt a vers és a dal, Fafkáné Simon Ildikó bevezetőjéből:
Gyöngyöt az embernek
Valami érzést gyönyörűt, szépet
Valami hangot valami képet
Napfény ecsetje napsugár húrja
Valami újat valamit újra
Valami ősit valami égit
Valami hősit valami régit
Valami földit valami gyarlót
Fagyöngyöt vágó
Holdsugár-sarlót
Szent dal csengését
Majd a szent csendet
Káoszban fogant újjászült rendet
Játékot, harcot
S a végén békét
Tó mélyén alvó tündérek képét
Lelkek sebére hófehér tépést
Tenni az Isten felé pár lépést
átlépni közben árkot, göröngyöt
és az Embernek szórni a gyöngyöt
(Misztrál zenekar)
