Délelőtt a Pille csoport érkezett a Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtárba, hogy Medve-napot tartsanak.
Népi hiedelmek
Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – Ehhez a naphoz számos népi hiedelem kötődik. A legismertebb és legelterjedtebb mind közül az időjáráshoz köthető, hiszen, ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijön és azt látja, hogy „rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok!” (Jókai Mór)
Így ünnepeltek a gyerekek
A Pille csoportos ovisoknak először egy medvés dalt játszott el Herpainé Tomon Adri és Patakiné Cseharovszky Renáta, gitáron és hegedűn, a szokásos felállásban. Ezt követően beszélgettek a gyerekekkel a medvékről, hogy mi is történik a Medve-napon.
A kicsik meglepően sok medvefajtát fel tudtak sorolni, sőt azt is tudták, hogy a koala mackó valójában nem is medve.
Ezt követően Adrienn mesét olvasott fel nekik, egy aranyos történetet arról, hogy miért kezdett el téli álmot aludni a medve. Majd meghallgattak egy József Attila verset és belenéztek egy medvékről szóló természetfilmbe is.
Táncoltak egyet a gyermekolvasó termében, majd a Pille csoportosok is elmondták azt a verset, amivel erre az alkalomra készültek.
Végül mindannyian kimentek az udvarra, tettek eleséget a Pille fán (a könyvtár udvarában található fa, amit a csoport ültetett) lévő madáretetőbe, majd saját szemükkel is megnézték, hogy van-e árnyékuk.
Hát még bizony – ha hihetünk a természeti megfigyelésnek – hosszadalmas tél vár ránk, ugyanis a gyerekek is egytől egyig meglátták az árnyékukat.
