Ez is én vagyok – címmel múlt évben indult az ifjú tehetségek alkotásait bemutató kiállítás-sorozat a gimnáziumban.
A természet szeretetéből adódott a késztetés
Februárban Kőszegi Kövér Anna rajzai, fotói kerültek fel a gimnázium folyosójának falára. Anna rajong a természetért. Sokat kirándul, és cserkészként heteket tölt különböző táborokban, főleg a Mecsekben. Sok fényképet készít közben, s a látottakat rajzain igyekszik megörökíteni. Témái főleg különleges növények, rovarok, lepkék. Körülbelül öt – hat éve rajzol rendszeresen, és két éve fotózik. Édesanyja nyomdokában járva kezdett fotózni pár éve, s tavaly kapott egy komolyabb fényképezőgépet.
Témái nem véletlenül a ritka növény- és állatfajták. Ezeket szinte lesni, vadászni kell, hogy megpillanthassa őket az ember. A vadászat nagy izgalommal jár, fölmegy az adrenalin szint, remeg a kéz is. El kell kapni azt az egy-két másodpercet, míg a téma fotózható, s ha sikerül, az nagyon kellemes érzés. Ezért érdemes csinálni. Ahogy haza érkezik késztetést érez, hogy le is rajzolja e ritkaságokat. Munkáit a színgazdagság jellemzi, a természet élénk színeit igyekszik visszaadni. A laikus is észreveszi, hogy ezek nem mindennapi virágok, lepkék, bogarak.
A pályázati siker további munkára ösztönzi
A múlt évben egy országos természetfotó pályázatra nevezett. Nagyon meglepődött, mikor harmadik hellyel jutalmazták egyik képét. Egy nagyon ritka szitakötő fajtát sikerült lencsevégre kapnia. Nehéz hozzá férkőzni, mert szinte állandóan repked. Néhány másodpercet szokott pihenni, általában leveleken, vékony ágakon. Annának sikerült több képet is készítenie róla, s a zsűri ezt értékelte. A díjat Budapesten, a Mezőgazdasági Múzeumban vehette át. Nagyon örült az elismerésnek, ez számára egyfajta jelzés volt, hogy érdemes tovább csinálnia. Idén is szeretne nevezni az ilyen jellegű pályázatokra.
Rajzokat olvasmány élményei alapján is készít. Szakkönyvi leírásokból képzeletében megjelenik egy adott virág, bogár, lepke, és ezt rajzban igyekszik szemléletessé tenni.
Éjjeli lepkézés
A múlt évben egyik nagy élménye volt a szekszárdi dombok közti éjszakai lepke-lesés. Izgalmas volt az éj leple alatt a sejtelmes árnyak közt szinte nesztelenül araszolni, tágra nyílt szemekkel a tenyérnyi, halvány fénytócsában észrevenni az éjszaka csodálatos vándorait. Ez volt az egyszerűbb dolog. Nehezebb volt viszont a ritkás fénynyalábban élvezhető fotót készíteni róluk. Szerencséje volt. Sikerült néhány nagyon ritka fajtát megörökítenie. A sok izgalom és a gyalogolás szabályosan kimerítette, de megérte.
Hogyan tovább?
Anna jelenleg kilencedik évfolyamos, tehát van még pár éve a gimnáziumban. Érdekli a biológia, a botanika. Szerencsére vannak tanárok, akik támogatják akár a tanulás terén, vagy az alkotó munkájában. Ez sokat jelent számára. Azt már eldöntötte, hogy e területen akar tovább tanulni, botanikus, biológus szeretne lenni. Hogy hol, milyen intézménybe jelentkezik, azt majd később dönti el. Szintén elhatározása, hogy művészi jellegű tevékenységét sem hagyja abba, szándéka e területen is képezni magát. Anna, sok sikert mindkét célodhoz!
