A Kék szalag futás városunk egyik legrangosabb tömegsport rendezvényévé vált.
A kezdet
Tíz évvel ezelőtt György Márta óvónőnek támadt az ötlete, hogy a víz világnapja alkalmából szervezzenek az óvodában egy sportos programot, mellyel a víz fontosságára, tisztaságára hívnák fel a figyelmet a gyerekek és a szülők számára egyaránt. A helyszín szinte magától adta magát, hiszen Európa egyik legnagyobb folyója, a Duna városunk partjait mossa. Az első alkalommal a gyerekek, óvónők, szülők futottak együtt. Az akció során még olyan dolgokat is gyűjtögettek, melyek a vizet, vagy a folyót szennyezik. Néhány év alatt egyre többen csatlakoztak a mozgalomhoz, először óvodák, iskolák, majd civil szervezetek, sportegyesületek és egyre több magánszemély. Napjainkban igazi tömegsport rendezvénnyé nőtte ki magát. Márta megjegyezte, hogy kezdetektől a legtöbb segítséget a szervező munkában kolleganője, Varró Katalin nyújtotta.
Az igazi érték a sokszínűség
A szervezők annak örültek a legjobban, hogy nagyon széles réteget ölel fel a résztvevők sokasága. Az életkorban nincs is határ. Kismamák babakocsival kocogtak végig a parton, pár hónapos apróságaikkal. Nyolcvan körüli nagyszülő unokája, netán dédunokája kezét fogva csoszogott pár száz métert a kellemes napsütésben. Külön színfoltot képviseltek a sportegyesületek tagjai. Klubjuk címeres mezében futottak az evezősök, focisták, kézilabdások, szimbolizálva, hogy a nemes cél és a tömegsport az aktív sportolók számára is fontos.
A gyülekező a gimnázium kézilabda pályáján volt. Itt rövid bemelegítéssel hangolódtak a futásra. A rendezők hangsúlyozták, hogy ez nem verseny, nincsenek helyezések. Főleg a fiatalok, természetesen presztízst csináltak abból, hogy az utolsó pár száz méteren hány társat tudnak megelőzni, de ez egy természetes emberi ösztön. A célállomás a Duna-parti Beszédes József Vízitúra Sportklub csónakháza volt.
A klub évek óta társszervező a rendezvényen
Dósa Zoltán, a BJVSK elnöke elmondta, hogy amikor egyre többen vettek részt a futáson, nagyobb tömegeket kellett mozgatni, felajánlották segítségüket. Így évek óta társrendezők. Végállomásnak felajánlották a klub udvarát és épületét. Van mosdó, székek, asztalok. A fűre plédeket terítettek, hogy a megfáradt futók pihenni tudjanak. Ásványvízzel, friss gyümölccsel kínálták a befutókat. A befejezés egy hangulatos vízparti piknikké vált. Kisebb csoportok majdnem napnyugtáig beszélgettek a Duna-parton.
A gyerekek kipirult arccal sorolták szüleiknek, hogy kiket tudtak megelőzni. Az idősebbek fáradt, de mosolygós arccal pillantottak egymásra. Hát ez most jól esett – sugárzott elégedetten tekintetükből. A főszervezőt kisebb csoport vette körül – Mártikám, akkor jövőre még azt lehetne…
