
Páratlan párost alkotott április elsején a Hagyományőrző Íjászok Egyesülete és az Aztakeservit: megrendezték az első bolondos újrahasznosított íjászversenyüket.
Hogyan jött a képbe az Aztakeservit?
A közös munkára már tavaly óta keresték a lehetőséget, nézegették a hétvégéket és végül április elsejére esett a választásuk. A program szinte adta magát: nem véletlenül lett bolondos a verseny. Az Aztakeservit a helyszín biztosítása mellett kreatív vénáját is a projektre fordította, hiszen újrahasznosított céltáblákat készített az íjászok számára.

Mitől volt olyan bolondos ez a nap?
Mondhatnám, hogy azért, mert április elsején tartották meg a rendezvényt, valójában azonban nem csupán erről volt szó. Összesen 8 állomáson kellett megmutatniuk a résztvevőknek a tudásukat, ami a kicsit szeles, hűvös időjárásnak köszönhetően nem volt mindig olyan egyszerű.

A feladatok, vagyis a helyszínek olyan humoros neveket kaptak, mint „madárszar”, „balfácán”, vagy a „vakundok”.
A megmérettetés során a szabályok a versenyzők számára sem voltak teljesen egyértelműek, csak az egyes állomások felügyelői tudták, hogy mi hány pontot ér, vagy egyáltalán ér-e valamit: az íjászok gyakorlatilag vakon lőttek. Akadt olyan helyszín, ahol szó szerint is ez volt a helyzet, hiszen bekötött szemmel, a csapattársak iránymutatására hivatkozva kellett célozni.

Csak, hogy még „viccesebb” legyen a nap, olyan eset is előfordult, hogy a főszervező, Slámer István megjelent, megkérdezte az adott résztvevőt, hogy osszon vagy szorozzon, mire az az előbbit választotta, ő megkérte a csapattársakat, hogy mondjanak egy számot, így történt, hogy néggyel elosztotta az adott versenyző pontjait.
A végső összesítésnél érvényesült csak igazán az egyedi pontozás, nem egy résztvevő alig kapott pontot, vagy annyi mínuszt kapott, hogy alig lett egynél több pontja.
A legkevesebb pontot elérő versenyzőt a bolondok királyának is megválasztották, a kitüntető címhez pedig egy csörgős sapka is járt.
A résztvevők jelentős része gyakorlott íjász volt, ugyan teljesen zöldfülűek is neveztek a versenyre. Ráadásul nem csak helyiek, hanem környékbeli íjászok is bekapcsolódtak a programba, összesen kb. 65 versenyző állt pályára.