A tisztelet hangján beszéltél azokról az emberekről is, akik nem a te értékrended szerint éltek, cselekedtek.
Sokan tudták rólad
Én is, hogy nyitott ember voltál, szerettél beszélgetni. A tavaszi, vagy őszi napsütésben gyakran álldogáltál a Kossuth utcai boltod ajtajában kosarak, fonott székek közt. Szívesen szóba álltál bárkivel, aki arra járt. Ha volt időm, én is gyakran megálltam, nemegyszer hosszú percekig társalogtunk. Szóba került a múlt, a jelen. Tőlem idősebb lévén figyelmesen hallgattam érdekes történeteidet városunkról, közös ismerőseinkről -sohasem a pletyka szintjén – történeteid, gondolataid számomra érdekesek, tanulságosak voltak. Az önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka voltál hosszú éveken át. Neked is köszönhető, hogy az ország egyik legjobban működő egyesülete lettünk. Képviselő-testületi tag voltál, megválasztásod arra utal, hogy sokan bíztak abban, hogy érdekeiket kellőképpen képviseled a városvezetésben. Vezetted az ipartestületi egyesületet is.
Nem csak ezért ragadtam tollat
Mindezt sokan tudták rólad. Amiért tollat ragadtam, az kicsit többről szól. Beszélgettünk kényes témákról, olyan emberekről, akikkel te vagy én nem értettünk egyet. Cselekedeteiket, tetteiket kritizáltuk, ez természetes dolog. Számomra meglepő módon, ahogyan te ezt tetted, egyedi és példamutató volt. Soha sem a megvetés, a gyűlölet szintjén beszéltél azokról, akikkel nem értettél egyet, vagy vitád volt. Minden kritikai megjegyzésed őszinte és megalapozott volt, sohasem sértő, megalázó. Mennyire ritka erény ez napjainkban! Én ilyennek ismertelek meg, emlékeimben így maradsz meg.
