A szakma és a cég tisztessége.
Az egész utca visszhangzott a trágár szavaktól
Utam egy belvároshoz közeli utcán vezetett végig. Nagy volt a forgalom, autók, gyalogosok, kerékpárosok jöttek, mentek. Hétköznap délután volt. Egy családi házon külső felújítási munkák folytak. A tetőn, s az állványokon öt-hat ember tevékenykedett. Néhányan helybeliek voltak, köszöntünk is egymásnak. Legfelül két munkás álldogált. Mivel nagy meleg volt, félmeztelenek voltak, sportos testalkatukon látszott, hogy fiatalok, arcukat eltakarták a lécek. Egy hétvégi közös programon vitatkoztak, vagyis inkább cukkolták egymást, jó hangosan. A magasból a legocsmányabb szavak árasztották el az utcát széltében, hosszában.
Amikor a türelem elfogy
„Hagyjátok már abba, inkább dolgozzatok!”- kiáltott rájuk egy érces hang alulról. „Hát mééé…már beszélgetni sem lehet?” – hangzott a flegma válasz fentről. „No, most aztán elég volt! Az egész utca visszhangzik az ocsmány dumátoktól- a határozott kiáltás még az autók zaját is elnyomta- ez nem beszélgetés, hanem káromkodás, trágárkodás. Az egész utca hallja. Mit gondolnak rólunk az emberek? Égettek engem és a többieket is. Ez egy munkahely, ha nem vettétek volna észre. Fejezzétek be, mert különben holnap nem jöhettek dolgozni!” Az utolsó mondat hatott. Egy-két félhangosan elhangzó méltatlankodó b…megozás után csend lett odafenn. Csak a fejszék csattogása hallatszott.
A kapuban állt egy kisteherautó
Rajta a vállalkozó neve és telefonszáma. Személyesen nem, de hallomásból ismerem. Munkáját általában dicsérik. Úgy tűnik, ő a munka minősége mellett a cég tekintélyére és jó hírnevére is ügyel – s ez így van rendjén.
