Milyen bélyegek gyűltek a szakszervezeti tagsági könyvben?

A múlt egy morzsája a jelenben, avagy mivel járt 40 évvel ezelőtt szakszervezeti tagnak lenni.

Világ proletárjai egyesüljetek!

A Világ proletárjai, egyesüljetek! a munkásmozgalom internacionalista jelszava, melyet Karl Marx a Kommunista kiáltvány végszavaként használt. A Kommunista Szövetség és az Első Internacionálé világhírű jelmondata. Avagy az első idézet, amit a mamám szakszervezeti tagsági könyvében olvastam.

Decemberben, éppen miután leesett a tavalyi első nagy hó, a nagymamámnál ebédeltem. Pont azért, mert az időjárási viszonyok olyan viszontagságosok voltak, nem nagyon akaródzott visszaindulni, így elkényelmesedtünk a nappaliban, ahol sorra előkerültek a régi történetek. Ezek rendszerint persze nem az én sztorijaim voltak, ezúttal egy kis kék könyv került a középpontba. Rögtön két darab kék kis könyv is előbukkant az egyik szekrény rejtélyes fiókjából, a nagyszüleimé.

A szakszervezeti tagsági könyv

Nem volt kötelező, de azért erősen ajánlott volt szakszervezethez csatlakozni, ehhez pedig természetesen járt a tagsági könyv is. A mamám a kereskedelmi dolgozók szakszervezetéhez tartozott, amikor az ÁFÉSZ irodájában dolgozott – ez az épület ma már nem áll, lebontották és ide építették fel a SPAR áruházat. A tagkönyvnek pedig természetesen funkciója is volt, ebben gyűltek azok a bélyegek, amivel hozzájárultak a szervezethez, ahogyan itt vezették a kiutalt támogatásokat is.

Ezekből a hozzájárulásokból tudták a tagokat üdültetni a híres SZOT üdülőkben, a gyerekeket táboroztatni, vagy éppen olyan segélyeket kiutalni, ami temetés vagy gyermekszülés után járt. A bélyegek több címletben is elérhetőek voltak, minden év megkapta a saját színét, az áruk pedig évről évre növekedett az előző évi kereset alapján.

A szakszervezeti bizalmi

Hogy ide tartozni megérte-e vagy sem, egy másik kérdés, hiszen ki nem mondott kötelezettség volt. A feladat pedig gyakran terhes, hiszen ebben a szakszervezeti rendszerben extra feladatot vállalni az mindig a munka mellett jött, a felelősség viszont nem volt kevesebb, hiszen jelentős anyagi vonzata volt, amivel el kellett számolni. Ezeket a bélyegeket is le kellett könyvelni, majd kiadni azoknak a szakszervezeti bizalmi személyeknek, akik aztán az alosztályokba elvitték, mondjuk a lakatos üzembe, a betontelepre, Bölcskére, az élelmiszerboltokba.

„A szakszervezetek védik és erősítik a néphatalmat, védik és képviselik a dolgozók érdekeit”

Idézet a Magyar Népköztársaság Alkotmányából, egyben ez olvasható a szakszervezeti kiskönyvben is.

A SZOT

A tagsági könyvek lapjain a SZOT felirat olvasható, ez a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) a magyar ágazati és egyéb szakszervezeteket összefogó és irányító választott testület rövidítése. Elődje, a Szakszervezeti Tanács (1891) megszűnése után, az 1948-as kommunista hatalomátvétel után, 1948 októberében tartott X. szakszervezeti kongresszuson alakult meg. Megalakításával a kommunista párt valódi célja az volt, hogy a gyakorlatban megszüntesse a valódi ágazati és egyéb szakszervezeteket, a hagyományos szakszervezeti tevékenységet és az egységes szervezet révén teljesen befolyása alá vonja a szakszervezeti (szociáldemokrata) mozgalmat.