Pataki Dezső január elsején kezdte meg újabb 5 éves ciklusát, mint a Dunaföldvári Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója.
Kultúrával kikövezett út
A főiskola elvégzését követően egyenesen ide került, 1988-ban népművelőként kezdett el dolgozni Dunaföldváron, majd 1998-ban elnyerte az igazgatói pozíciót is. Azóta, hogy pályára került, már sok minden változott, főleg a helyi kulturális élet, amire neki is nagy hatása volt.
Az elmúlt 36 év
A kultúra iránti igény sokat változott az elmúlt években, akkor se volt könnyű, de talán most már könnyebb megtölteni a nézőteret. A munka, úgy tűnik, készül beérni, hiszen színvonalas, ugyanakkor fogyasztható kultúrát tudnak nyújtani a közönségnek, amire a nézők tudják is, hogy „jönni kell”. A gazdasági helyzet természetesen kihatással van a kultúrára is, ugyanakkor bátran mondhatjuk, hogy a kínálat, amiben sok ingyenes program található, így is vonzó a dunaföldváriak számára. Viszonylag széles réteget tudnak bevonzani a különféle előadásokra, műsorokra. A törzsközönség mellett van, aki csak egy-egy specifikus alkalomra látogat el, ugyanakkor a környékbeli településekről is gyakorta érkeznek vendégek hozzánk. Utóbbira remek példák a színházi előadások, legyenek télen vagy nyáron, de pl. a Dumaszínház is ebbe a kategóriába esik.
A programösszetétel is rengeteget változott, régen egyszerűbb volt a kulturális élet szervezőinek is, hiszen nem volt igény ennyi programra. A kezdet kezdetekor, amikor Pataki Dezső bekapcsolódott a munkába, a klasszikus értelemben vett amatőr művészeti csoportosulások a virágkorukat élték. Ebbe beletartozott a színjátszókör, a néptánc csoportok, a kórus, sőt, a bábszakkör is. Mivel ezek a csoportok jelentősen sokat szerepeltek az éves programban, a vásárolt produkciók aránya is alacsonyabb volt, ahogy a rendezvények száma összességében is.
Nem volt még pl. majális vagy többnapos Szüreti fesztivál sem 36 évvel ezelőtt, ezek mind időközben tértek vissza, vagy fejlődtek ki meglévő programokból.
Színjátszó, népművelő, igazgató
Pataki Dezső, aki nélkül már szinte el se tudnánk képzelni a művelődési központot, sosem készült ilyen pályára, hiszen tanítóképzőt végzett, azonban, mivel ő már akkor is a helyi amatőr színjátszók csoportját erősítette, az itteni kollégái megkeresték, hogy jöjjön a művházba dolgozni, ahol akkor éppen üresedés volt. Akkoriban ez csak „egynek” indult, kiindulási pontnak, azonban megragadta a miliő és ma már örül neki, hogy részese lehet a város kulturális életének.
A Part-Oldalak Podcast 5. epizódjában egy hosszabb beszélgetést is meghallgathatnak Pataki Dezsővel!
