Február 14-én, Valentin-napon, a szerelmesek ünnepén tartott előadást a Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtárban az egykori anyakönyvvezető.
Több évtizedig a pályán
Sas Erzsébet nyugalmazott anyakönyvvezető, újságíró érkezett a házasság hete kapcsán Dunaföldvárra, hogy egy élet tapasztalataival, mégis humorosan mutassa be nyolcadik könyvét, ami ezúttal a munkájáról szólt. A szekszárdi illetőségű anyakönyvvezető ugyanis korábban már írt pl. a gyermekkoráról, de készített egy kétkötetes portrékönyvet, sőt egy verseskötete is megjelent. Aki 30 évig dolgozik anyakönyvvezetőként, annak bizony számos történet rejtőzik a tarsolyában, ezek kerültek be ebbe a kötetbe. Hiszen a közhiedelemmel ellentétben az ő munkájuk nem csupán a hétvégi esketésekre korlátozik, az anyakönyvi hivatal a születéstől egészen a halálozásig regisztrálja a történéseket.
A szülei is köztisztviselők voltak, de nem érzett affinitást a pénzügyi szakmához, viszont éppen akkoriban kezdődött egy képzés, aminek az elvégzése után szerencsére el tudott helyezkedni, mint anyakönyvvezető a szekszárdi városházán.
Az ezredik után már nem is számolta
Mindenki azt kérdezi tőle, hogy tudja-e, hány párt adott össze, de 1978-ban, az ezredik esketés után már nem számolta. A könyvében azokat a történeteket dolgozta fel, egészen pontosan 50-et ezekből, amelyek számára valamiért tanulságosak, kedvesek vagy megindítóak voltak. A dunaföldvári felolvasó estjén ezek közül is hallhattunk néhányat Weitner Marianna előadásában, hiszen barátai is elkísérték. Tóth István gitáros-énekes zenei betétekkel egészítette ki a programot, míg az íróval Budavári Miklós beszélgetett.
A házasságot egy csodálatos dolognak tartja Sas Erzsébet, hiszen az ember egy társas lény, szüksége van valakire, aki vele van.
Amikor 73-ban elkezdte a munkát, még volt olyan szombati napja is, amikor 10 esküvőt tartott, ehhez képes a pályája végén már megfogyatkozott az esküvők, ezzel arányosan pedig nőtt a válások száma. Ez persze nem csak helyi szinten értendő, országos statisztikákról van szó. A házasság intézményéhez viszont nagy mértékben hozzá tudott járulni előadónk, aki olyan kulisszatitkokba is betekintést nyert, minthogy miért nevezte el a szekszárdi Művészetek Házának egyik boltívét boldogságkapunak és ennek mekkora jelentősége volt abban, hogy a násznép időben távozzon a következő esküvőig a teremből.
A szerző egy fantasztikus pályát tudhat maga mögött, a nálunk töltött röpke idő alatt pedig mi is betekintést nyerhettünk ebbe. Bár a rendezvény a Házasság hete kapcsán valósult meg, bárki jól érezhette magát, hiszen olyan volt, mintha egy baráti beszélgetésbe invitálnák meg a közönség soraiban ülőket.
