Kép forrása: Balogh Tamás
Jákli-Kovács Judit volt a szervezője annak a programnak, ami számos hívőt megmozgatott március 24-én.
Taizéi imaóra
Franciaországban létezik egy olyan rend, melynek tagjai minden nap összegyűlnek. Ez egy olyan közösség, amit egy paptestvér alapított a II. Világháború idején, a lényege az, hogy nyitott minden felekezetre, sőt nemzetközi is. Ennek a mintájára gyűlt össze több generáció is az Öregtemplomban, hogy közösen – több nyelven is – énekeljenek, időt töltsenek és imádkozzanak az ökumenikus Taizé imaóra keretei között.
Ezeknek a programoknak egy viszonylag kötetlen rendje van, csendesek, meghittek, talán még azt is elmondhatjuk róluk, hogy meditatívak. Az énekeket ilyenkor mindig többször is ismétlik, mert ettől bensőségesebb a hangulata.
A Taizéi szellemiségében megkerestek több plébánost is, így olyan pap is részt vett a programon, aki korábban Dunaföldváron dolgozott. Sőt, a többi felekezet is hivatalos volt az estre, mivel a szervezők szerették volna, ha a program nyitott lenne mindenki számára.
Így telik egy Taizéi imaest
A lényeg az elcsendesedés és a különleges hangulat, a könnyed és könnyen ismételhető dalok segítik a résztvevőket abban, hogy elmélyülhessenek. Persze a zsoltár, az olvasmány és a könyörgés és a befelé forduló imádság sem maradhatott el. A lírikus és a vidám énekek törték meg ezeknek a rendjét.
Törekedtek rá, hogy minden korosztályt és közeget lefedjenek nem csak az imákkal, de a meghívottakkal is – a szervezők szerették volna elérni, hogy mindenki érintettnek érezze magát. A hangulatot a dekoráció is fokozta, hiszen a Taizéi-re jellemző színekben, vagyis fehérben és narancsban pompázó zászlót húztak fel a templom elejében, a sorokat pedig mécsesek jelölték.
Korábban is szerveztek már ilyen rendezvényt, azonban jó pár év kimaradt – bíznak benne a szervezők, hogy a hívők nyitottak lesznek és a jövőben is szívesen megjelennek ezeken az eseményeken.
