Ez a híd volt az első közúti átkelő Budapesttől délre, amely jelentős történelmi és
stratégiai események színhelye lett.
A híd tervezését Kossalka János műegyetemi tanár nyerte el egy tervpályázaton. Az
építkezés 1928-ban kezdődött, és 1930-ban fejeződött be. A hidat Kossalka
tervezte, és Kováts Alajos királyi mérnök vezette az építkezést a helyszínen.
Az 1930. november 23-án felavatott négynyílású híd folytatólagos többtámaszú,
alsópályás, rácsos szegecselt, másodrendű rácsozással ellátott gerendahíd volt. Az
518 méteres híd a solti szigettel teremtett kapcsolatot, mindkét oldalról tizenhét
méteres felvezető sávval. Eredetileg csak a közúti közlekedés számára épült, és
költsége hatmillió kétszázezer pengő volt. A hídavatás 1930. november 23-án
országos esemény lett, hiszen vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzót kérték fel
a ceremóniára.
Az eredetileg csak közúti forgalomra tervezett hídra 1940-ben síneket helyeztek, így
a Dunaföldvár–Solt vasútvonal vonatközlekedése is megindulhatott. Az építmény
nemcsak a közlekedésben játszott fontos szerepet, hanem stratégiai jelentősége is
volt, amely a második világháború idején különösen megmutatkozott.
1944 novemberében a hídfőt közel ezernyolcszáz katona védte, de a német
csapatok visszavonulásuk során november 14-én felrobbantották a hidat. A romok
között 1945 januárjában a szovjet Vörös Hadsereg mintegy kétezer helyi lakos
közmunkájával ideiglenes átjárót épített, amely azonban csak huszonhárom napig
maradt fenn, mivel a februári jeges ár elsodorta.
A stratégiai fontosságú építmény a történelmi események miatt mindössze tizennégy
évet élt…
A felvételeket a Nemzeti Archívum Filmarchívum engedélyezte.
