A szatyor takarosan lett elhelyezve a kisméretű szemetes tövében. Tiszta, rendezett szatyor volt, belepillantottam, szépen hajtogatott ruhák voltak benne. Gyanítom, tiszták azok is.
A szándék világosan látszott: vigyél magaddal, és használj! Nem kellettem már a gazdámnak, de túl jó vagyok még ahhoz, hogy csak úgy kidobjon a kukába. Ezért tett alá, nem bele, takarosan elrendezve.
Amúgy a kockás szatyor a kuka alatt nem volt bántó vagy kirívó, nem zavarta az áruház egyébként tisztán tartott környezetét, és gyanítom, akadt is hamarosan valaki, aki magához vette és használja is majd valamire, ha már így tett.
Nem olyan régen volt is ennek az áruháznak az oldalában egy billenős tetejű ruhagyűjtő konténer, magam is sok ruhaneműt hordtam bele, tekintet nélkül arra, miket beszéltek az emberek a gyűjtött ruha felhasználásával kapcsolatban. Egyfelől az a hír járta, hogy a bedobott ruhaneműt válogatás, tisztítás után turkálókban árusítják, vagyis pénzt keresnek vele valakik, ezért például egyesek csak ezért nem dobták be ide a feleslegessé vált ruháikat. Mármint, nehogy pénzt csináljon belőle valaki, hiszen az a szegényeknek lett szánva. Mások felháborodva mesélték, hogy egyesek bedobják a konténerbe a kistermetű gyereküket, hogy az kiadogassa a ruhákat, és hát ki tudja, mi lesz azoknak a sorsa, tán eltüzelik, holott az a szegényeknek lett szánva. Mondjuk ugyanezt mondják a Béke téri szökőkút melletti OlvasLakra, ahová bárki betehet könyvet, és ki is vehet, ha szeretné. Itt is éltek a gyanúval néhányan, hogy egyesek tüzelőnek használják a könyveket (ami a könyvégetések óta borzongást vált ki a jóérzésű emberekben), de, ha nagyon akarom, mindkét dolog oda jut végül, ahová eredetileg szánták: a szegényekhez, jelentsen bármit is az, hogy szegény.
Meg hát tegyük hozzá, hogy az ember, aki ruhákat visz a gyűjtő konténerekbe, vagy könyveket tesz az OlvasLakba, leginkább azért teszi ezt, hogy megszabaduljon azoktól, de valamilyen okból nincs szíve a szemetesbe dobni egyenesen, hiszen voltaképp semmi bajuk, azon kívül, hogy nem kellenek már.
Vagyis hogy ez egy probléma: hová tegyük azokat a tárgyainkat, amelyekre már nincsen szükségünk, de úgy gondoljuk, hasznosak lehetnek még mások számára.
Vihetünk ezt-azt a szegényeket segítő szervezeteknek, Máltának, Vöröskeresztnek, egyéb szolgálatoknak, régi tárgyaink egy része pedig az online használt holmik piacán kering, több-kevesebb sikerrel.
Tetszik nekem viszont az a hálózat, ami számos országban foglalkozik használt holmik átvételével, amiket azután igen szolid áron értékesít az úgynevezett adományboltokban. Ide az ember beviszi a használt bútorokat, berendezési tárgyakat, dísztárgyakat, egyéb használati tárgyakat – amelyek természetesen használható, jó állapotúak -, amiket aztán a boltot működtető, általában jótékonysági, nonprofit szervezet olcsón árusít. Működésének több haszna is van: környezettudatosságra szoktat, támogatja az újrahasznosítást, működtetésében komoly szerepet kap az önkéntesség, és közösségi hellyé is válhat, ha jól csinálják. Ráadásul -vásárlói oldalról – egy kincsesbánya, ha valaki vonzódik az ilyesmihez. A bevétel pedig jótékony célokat szolgál.
Szóval, Magyarországon is van már néhány ilyen bolt. Nem akar valaki jótékonysági boltot nyitni Dunaföldváron is?
