Egy város életében ritkán adatik meg, hogy valakit annyira megszeressenek és tiszteljenek, mint a most nyugdíjba vonuló rangidős postást, Vörös János bácsit. Több mint 50 év szolgálat után, nem csupán a munkahelyétől búcsúzik, hanem attól a közösségtől is, amely élete részévé vált. János bácsi a helyi postásként legendává vált, aki mindig mosolyogva és segítőkészen végezte munkáját, és mindeközben egyedülálló módon kötődött az emberekhez.
Ez a munka nem csupán fizikai kihívásokkal jár, hanem fontos szerepet játszik az emberek életében, hiszen a postás megbízhatóságot, bizalmat és gyakran egy mosolyt visz magával minden alkalommal, amikor csenget egy ajtón. Azok, akik hosszú éveken át végzik ezt a hivatást, mint János bácsi is, mély nyomot hagynak a közösségükben, és munkájuk messze túlmutat a levelek kézbesítésén.
János bácsi már fiatalkorában, első munkahelyeként kezdett el dolgozni a postán. Hírlapárusítóként kezdett 1974. június 1-én. Utána egy évre lett kézbesítő. Az évtizedek során számtalan levelet kézbesített, és minden egyes házhoz, minden egyes családhoz személyes kapcsolatot épített ki. Nem csoda, hogy sokan úgy gondolják, akár a cég reklámarca is lehetett volna, hiszen odaadása és a közösség iránti elkötelezettsége példaértékű volt.
A munkahelye számára nem csak egy állás volt, hanem egy hivatás, amit minden nap maximális precizitással és lelkiismeretességgel végzett. Ahogy maga is elmondta, „ez a munka egy bizalmi állás, hiszen mindenhova be kell menned, és diszkrécióval kell dolgoznod.” János bácsi ezt a bizalmat soha nem árulta el, így vált a város egyik legmegbecsültebb alakjává.
Bár 50 év szolgálat után nyugdíjba vonul, János bácsi energiája és vitalitása töretlen. Ahogy kollégái is megjegyezték, rajta nem látszik az idő múlása. Szabadidejében továbbra is aktívan kerékpározik, odafigyel az egészséges életmódra, és megőrzi azokat a szokásokat, amelyek egész életén át segítették őt abban, hogy mindig a legjobbat nyújtsa.
A város lakói és kollégái egyaránt hálásak az évtizedeken át végzett lelkiismeretes munkájáért. Bár mostantól nyugodtabb napok várnak rá, biztosak lehetünk benne, hogy személyisége, kedvessége és életszeretete továbbra is meghatározó lesz a közösség számára. Nyugdíjba vonulása nemcsak egy korszak végét jelenti, hanem egy életút betetőzését is, amely során számtalan embert megérintett és inspirált.
(Vörös Jánosról, Dunaföldvár ikonikus postásáról a Part-Oldalak most megjelenő számában kicsit bővebben is olvashatnak.)
