November utolsó péntekjén nagy volt a sürgés forgás a Magyar László Gimnáziumban. A szalagavató ünnepség házigazdái, a tizenegyedik évfolyamosok az utolsó simításokat végezték a feldíszített sportcsarnokban s még egyszer végigfutották az est forgatókönyvét.
Ünnepélyes pillanatok – meghatott résztvevők
Öt óra után kezdtek gyülekezni a szülők, barátok, hozzátartozók ünnepi ruhában, többek kezükben virágcsokorral, kis ajándéktáskával. Hat órára a csarnok szinte megtelt. Sokaknak nem jutott már ülőhely. Az ünnepség a hagyományos forgatókönyv szerint zajlott. Ünnepi beszédek hangzottak el az intézményvezető, a rendező évfolyam, illetve az ünnepeltek részéről. A tizenegyedikesek műsorában az alakalomhoz illő méltóság szellemében irodalmi idézetekből életbölcseletek hangzottak el, mintegy útravalóként.
Természetesen a vidámság sem maradt el. Humoros jelenetekben elevenedtek meg az iskolai élet mindennapjai nevetés, taps kíséretében. Majd elsötétült a terem és a kivetítőn megjelentek az elmúlt négy, illetve hat év legemlékezetesebb pillanatai folyosói, tantermi életképek, az osztálykirándulás felejthetetlen emlékei. A végzősök a meghatódottság mosolyával szembesültek néhány évvel ezelőtti önmagukkal. Majd elérkeztek a legünnepélyesebb pillanatok. Az osztályfőnökök halk romantikus muzsika kíséretében tűzték a kis kék szalagokat a végzősök mellére. A nézőtér elcsendesült, a csarnok félhomályában egy-egy könnycsepp is megcsillant néhány anyuka szemében.
A zárótánccal ért véget az ünnepség. Az angol keringő ritmusára ringatóztak a hófehér estélyi ruhák. A bájos tinédzserarcokon a felnőtté válás pillanatainak átszellemült életérzése tükröződött.
