A malom múltja
A Dunaföldvári Reitter-gőzmalmot 1884-ben alapította Reitter Ferenc. A malom kezdeti teljesítménye 24 mázsa búza/nap volt, a gabonát természetesen már gépi erővel dolgozták fel. Amikor Reitter Ferenc anyagilag megerősödött, korszerűsíteni kezdte az üzemet, Németországból hozatott gépeket, amelyek szívógázas motorral működtek, többségük már az 1800-as évek végén is.
Ebben az időben a búzát gabonakereskedők hozták, akik azt a malomnak nagy haszonnal adták tovább. Magának a lisztnek az értékesítését a malom végezte. A környező települések gazdái viszont saját búzájukat hozták őrlésre, amit haza is szállítottak. A malom dolgozóinak létszáma 20 fő volt, közülük 14-en a gépeknél dolgoztak.
Az üzem felújítási költségei azonban nem térültek meg a bevételekből. Ezért a település és a környék jómódú parasztsága részvényeket vásárolt, és 1919-ben megalakult a Dunaföldvári Polgári Gőzmalom Részvénytársaság. A malom nyereségesen termelni a gazdasági válság időszakában sem tudott, mert a munka irányításába részvényesi jogon hozzá nem értők is beleszóltak, másrészt a válság a mezőgazdaságban is fokozatosan jelentkezett.
Reitter 1918 februárjában meghalt, malmát egy új cég megvásárolta és tovább működtette, de még ugyanebben az évben megkezdte egy új malom építését. (Wikipédia)
És akkor jött a GOF Hungary Kft.
Ez a malom – erősen átalakítva – ma is működik, és a 2008-as átvételt követően a GOF Hungary Kft. kezelésében folytatja működését. A cég korszerűsítési programjának részeként a malom technológiai rendszere és berendezései is megújultak, ami garantálja a hatékony működést és a magas minőségű liszt előállítását. Az épület külső és belső felújításával pedig a malom esztétikai szempontból is megőrizte történelmi jellegét, miközben a legmodernebb ipari követelményeknek is megfelel.
Lehetne a malom csak egy ipari létesítmény, amelyben gabonaféléket finomra őrölnek, de több ennél: mindennapi kenyerünk alapanyagát teremti meg. Ami talán már nem ugyanaz, mint valaha volt, de többek között éppen ez a kihívás az iparág számára. Mindennapi kenyerünket a kor igényei szerint a mindennapok asztalára tenni. És akivel minderről beszélgettünk: Lengyel Tamás, a dunaföldvári malom igazgatója.
Nagyinterjú Lengyel Tamással, a Dunaföldvári Malom igazgatójával
– Hogyan lesz valaki malomigazgató? Milyen úton került ebbe a pozícióba?
– Vállalkozói szakközgazdaságtant tanultam, a következő lépcső a közgazdaságtani diploma volt, adó- és pénzügy szakirányban, ami teljesen más, mint amit most csinálok. Először dolgoztam a gépjárműkereskedelem, majd a bankszektorban. Majd ezután kezdtem a malomban dolgozni.
– Ahol nyilván nem a vezetői székben kezdte.
– Az egész egy tanulási folyamat volt. Kereskedelmi hálózatvezetőként jöttem ide. Az elmúlt évek tapasztalatait próbáltam itt kamatoztatni. Természetesen meg kellett tanulnom a malom ágazat működését, képeztem magam, majd a korábbi igazgató nyugdíjba vonulása után a cégtulajdonosok kineveztek előbb igazgatóhelyettesnek, majd megbízott igazgatónak, végül igazgató lettem. Az itt töltött 13 évemből 6 éve.
– Fiatalon lett vezető. Vajon mi kell ehhez?
– Azt gondolom, hogy a mai világ már arról szól, hogy nem feltétlenül a végzettségek meg a jogosítványok a fontosak. Bizonyos adottságokkal, a célspecifikus iskolák elvégzésével általános készségeket el lehet sajátítani a vezetéshez, a többit viszont meg kell tanulni. Vezetővé kell válni, ami nagy felelősség, különösen ott, ahol az ember nem egy- vagy kétszemélyes vállalatot irányít, hanem mint a mi esetünkben, jelenleg 55 plusz 20-at. Szerencsések vagyunk ill. vagyok, mert kiválló szakmai stábbal, kollégákkal dolgozunk.
– Mi a plusz 20?
– Van egy olyan alvállalkozói csoport, amelyik minden nap itt dolgozik nálunk. Kollégáinknak tekintjük őket, függetlenül attól, hogy nem közvetlenül a mi alkalmazottjaink. 2017 óta egyébként két telephelyen vagyunk, a malom mellett a barotapusztai tárolótelepen is. Ez igazából egy terménytároló, a környékben a legnagyobb terményszárító és terménytisztító kapacitással rendelkezik. Az összes tárolókapacitásunk 60 ezer tonna, és ehhez csatlakozik egy 50 tonna per órás terményszárító, tisztító-szárító berendezés, ami napjában 1200 tonnát jelent. Plusz hozzáadott érték, hogy a fenntarthatóság érdekében gyakorlatilag az erdőirtásokból fennmaradt ágak, gallyak aprítékával fűtjük fel és szárítjuk a terményt.
És még a fenntarthatóságról: a malom telephelyen 500 kW-nyi napelem működik, a külső telephelyen nemsokára 150 kW-nyi. Itt a rakodógépeink csak elektromosak, kint van egy elektromos és három nagyon alacsony fogyasztású dízel üzemű rakodógép. Mindegyik új, korszerű. A malomban az összes villanymotorunkat a legkorszerűbbre cseréltük. Ezzel kevesebbet fogyasztunk, biztonságosabban üzemelünk, tehát a karbantartási időszakunk lecsökkent, ahogy a villamosenergia fogyasztásunk is.
A malom motorja a hengerszéksor, ami lényegében óriás vasdarabok sora, a lelke pedig a szitaoszlopok, amiket az ide látogató gyerekek táncoló dobozoknak szoktak nevezni. Előbbiek nálunk jól karbantartva akár 40 évesek is lehetnek, utóbbiakat mostanában cseréltük le újakra. Ezek biztosítják a lisztek megfelelő osztályozását.
– Mennyi anyag folyik át itt egy napon?
– 240 tonna búza. Hetente őrlési időszaktól függően 1000-1200 tonna búzát őrlünk föl. Amire büszke vagyok, hogy az exportunk az őrlési kapacitásunk mindössze 5-10 százaléka. Tehát a termékeink 90-95 százalékát belföldön értékesítjük.
– A földvári lisztet jó lisztnek tartják. Mitől jó a liszt?
– A válasz összetett. A fogyasztási szokásokból kell kiindulnunk, hiszen az igények szabják meg, mit termeljen a malom. Az látható, hogy a gasztrokultúra szépen fejlődik, nem csak a háztartások, hanem az élelmiszergyártók részéről is egyre nagyobb az igény a speciálisabb, termékre szabott, szélesebb választékú alapanyagokra, hiszen egyre nagyobb választékot állítanak elő a késztermékeikkel.
Magyarországon még most alakul az az elvárás, hogy különböző termékeket az annak leginkább megfelelő fajta liszttel készítsék el, annak speciális beltartalmával. Más lisztből készül a pizza, a tészta, a kenyér, a sütemény, és még sorolhatnám. Nálunk évtizedeken keresztül csak simaliszt meg rétesliszt létezett, ma már azért többféle, de Olaszországban például 10-15 féle liszt található a piacon.
A minőség másik fő szempontja a megfelelő minőségű alapanyag. Itt a környéken nagyon sok olyan termelő van, aki jó minőségű búzát termel, illetve vannak olyan partnereink, akikkel dedikált, úgynevezett kiválasztott búzát termeltetünk. Így biztos piacot tudunk nyújtani számukra, mi pedig olyan terményt kapunk, amire az ügyfeleinknek szüksége van, és állandó minőségben. Legyen ez nagyobb vagy kisebb kiszerelés, ahogy például egy új termékünk, a kézművesliszt. Ezt elsősorban kézművespékségeknek értékesítjük, hiszen nekik nagyon fontos, hogy magas beltartalmi értékű legyen a liszt, mivel nem raknak hozzá semmilyen adalékanyagot. Csak liszt, kovász, víz, só, és gyönyörű termékeket tudnak csinálni. Ezek a lisztek egyébként elérhetőek itt nálunk is a boltban, tehát kiskereskedelmi forgalomban, jelenleg még csak nagyobb kiszerelésben, de hamarosan már egy-két kilós kiszerelésben is elérhetőek lesznek.
– Tehát ma már sokféle célliszt elérhető a háztartási fogyasztó számára is. Hogyan vehetjük rá a hétköznapi embert, hogy ne ragadjon le az 1-2 féle lisztnél?
– Az általános lisztet meg lehet kapni 200-250 forintért. Ha ebből készítünk mindent, akkor könnyen megeshet, hogy az elkészült étel, sütemény nem hozza az elvárt szintet. Ha megvesszük a valamennyivel ugyan drágább, de összességében nem drága speciális lisztet, mondjuk sütemény lisztet, akkor magunk is meglepődünk, hogy az elkészült sütemény mennyivel jobb lett. Igen, 500 forint több, mint a 250, de a minőségi különbség erősen megindokolja az árkülönbözetet. Vehetünk olcsóbb, adalékanyagokkal, több sorban leírt hozzávalókból készült kenyeret a boltban, ami jellemzően másnapra szétesik, a fogyasztása csak addig élvezetes, amíg friss, vagy vehetünk kézműves kenyeret 4 hozzávalóból – hiszen a kenyér lényegében csak liszt, só, víz és kovász hozzáadásával készül -, ami másnap, harmadnap is élvezhető, és nem is mérgeztük magunkat mesterséges adalékokkal.
– Úgy gondolom, hogy a tömeges élelmiszergyártás egy új világot hozott.
– Ez megkerülhetetlenül így van. A vásárlói igények megváltoztak, a vevő óriási szortimentből akar választani, vagyis a gyártó sokfélét termel, a tömegtermelésnek nincs ideje arra, hogy mondjuk egy 24-48 órás kovászolással készítsen kenyeret. Ezek a „régimódi” eljárások a mostani világban elsősorban a kézműves típusú pékségek termékeiben köszönnek vissza, de bárhol is jutunk hozzájuk, nem lesznek olcsók.
Más téren is megváltoztak a fogyasztási szokások: a KSH adatok szerint a kenyér fogyasztási mennyisége folyamatosan csökken, a pékáruk és egyéb, úgynevezett finom termékek fogyasztása nő. Tehát egy háztartás kenyérfogyasztása, kvázi a mindennapi kenyerünk így, mint fogalom, megszűnt. Már nem vesznek az emberek egykilós, kétkilós kenyereket, hanem mindenki meg tudja venni a frissen sütött félkilós, hetvenöt dekás kenyeret, és lehet, hogy azt két-három napig eszi. Megváltozott a fogyasztási kultúra, előtérbe kerültek a különböző tudatos, vagy egészséges termékek, mindenféle magos kenyerek, rozsos vagy tönkölyös, korpás, vagy hasonló termékek, és a sima fehérkenyér fogyasztása csökkent. Ezekre a változásokra a malomipar is reagált, alkalmazkodva az igényekhez.
– Hányféle lisztterméket állít elő a dunaföldvári malom?
– Vannak a klasszikus lisztek, BL55-ös, BL80-as, aztán BL112. A BL55-ös az a finomliszt, a BL80-as a kenyérliszt, a 112-es a félbarna, van rétesliszt, étkezési korpa, búzacsíra, búzadara, a tésztaliszt. Vannak még úgynevezett céllisztek. Gyártunk keksz- és ostyaipari lisztet, teljes kiőrlésű lisztet ill. magas beltartalmi értékű pizzalisztet. Ezen kívül gyártjuk az adalékmentes termékekhez a magas beltartalmi értékű kézműves liszteket, ugyanúgy gyártjuk 55-ösben és 80-asban is, illetve most dolgozunk egy croissant liszten, amivel egy könnyen megmunkálható, könnyen nyújtható tésztát tudunk készíteni.
– Mindig, minden körülmények között lehet találni az ehhez szükséges megfelelő minőségű és mennyiségű búzát?
– Ez korántsem egyszerű. Mondjuk 10 éve kimentünk a piacra és mintát vettünk 200 ezer tonna búzából, és abból megvettük az évi 45 ezer tonna búzát, ami szükséges a felöntésünkhöz. Most 400 ezer tonnát mintáztunk meg ahhoz, hogy megkapjuk ezt a mennyiséget.
– Mi az oka ennek?
– Ennek egyetlen egy oka van, az pedig gazdasági. A vetőmag forgalmazók behozták Magyarországra a bőtermő búzafajtákat, amelyek minősége nem éri el a malmi minőséget, viszont a termelőnek jobban megéri ezeket termelni. Ezért alakítjuk ki a célpiacokat, szerződéseket kötünk a termelőkkel, edukáljuk őket, a vetőmagot mi választjuk ki, mi adunk hozzá technológiát, és végül mi vásároljuk meg az általuk termelt búzát.
Ilyen értelemben a malom már rég nem az, ami valaha volt: nem csak malmi tevékenységet folytatunk, hanem tárolunk, szárítunk is terményt, szállítást is vállalunk, illetve felvásárolunk, vetőmagot, műtrágyát értékesítünk.
A cégtulajdonos GOF Hungary Kft. tisztán magyar tulajdonosokból áll, jelenleg ez 40, az alapító okirat előírása szerint mezőgazdasági termelő és földtulajdonnal rendelkező magánszemély. A Dunaföldvári Malom a Gabonaszövetség malom regisztere szerint az országban működő 54 malomból – az élen álló 3 malom után – a következő 12, ugyanakkora kapacitású malmai között van. A malom 1884 óta üzemel. Az elmúlt 5 évben több mint 3 milliárd forintot invesztált a cég a két telephely fejlesztésére, és vannak még nagyobb léptékű tervei. A cél tehát a folyamatos fejlődés, az üzem fenntartása hosszú távon.
