Ulbert Antalné, Marika már fiatal korában is érdeklődött a kereskedelem iránt. Kifejezetten szívesen emlékezett vissza a Rákóczi utcai illatszerboltba tett látogatásaira, ahol gyakran megfordult. A boltban akkoriban Csizmadia Sándorné és Mészáros Lajosné dolgoztak – az ő példájuk ösztönző hatással volt rá.
1964-ben először gimnáziumba jelentkezett, de az első év után már nagyon vonzotta a kereskedelmi pálya, mert az említett kisbolt szinte második otthonává vált. Így végül a szakmunkásképzőt választotta, és vegyi-kozmetikai cikk eladó szakon tanult tovább.
1965-től 1968-ig tanult a szakmunkásképzőben, heti kétszer Szekszárdra utazott az ötórás busszal. A tanulókat segítette Imre Jánosné, a személyzeti osztályvezető, aki megkönnyítette az utazást: egymást követő napokon volt az oktatás, így nem kellett minden nap hazautazni. A szállást a szekszárdi turistaszállón oldották meg – ez óriási segítség volt a tanulóknak.
1969. június 24-én megnyílt a dunaföldvári áruház, s ő már az alapításkor is ott dolgozott, és egészen nyugdíjazásáig ott is maradt. Ez egy különleges hely volt számára – nemcsak azért, mert a kezdetektől jelen volt, hanem mert az egész pályája ezen az egy helyen ívelt végig.
1972-ben vezetői képesítést szerzett, majd 1975-ben szülési szabadságra ment, 1977-ben pedig visszatért dolgozni. A munkába való visszatérés után megválasztották döntőbizottsági tagnak, ami szintén elismerés volt számára..
Pályafutása során háromszoros kiváló dolgozó lett, 1994-ben pedig megkapta az ÁFÉSZ-Tolna Megyei Szövetség elismerését, amit a szövetkezeti munkáért vett át.
Marika életében 1996 mérföldkő volt, hiszen megszűnt az ÁFÉSZ, ahol addigra már több mint három évtizedet dolgozott. 1965-től 1996-ig összesen 31 évet töltött ott – ami elképesztően szép időszak.
1996 után a szövetkezet szerződést kötött a Pécsi Üvegcenter Kft.-vel, ahol 1998-ig dolgozott.
1998-ban az Üvegcenter dolgozóit átvette az En Chic Kft. Ezzel egy újabb korszak indult, de már nem ugyanaz a világ volt, mint a régi, családias szövetkezeti idők.
Itt 2006-ig dolgozott, továbbra is a megszokott illatszer- és ajándékosztályon. Bár már más keretek között, de a kereskedői szellemiség és a vevőkhöz való szeretetteljes hozzáállás továbbra is jellemezte munkáját.
2006-ban után nyugdíjba vonult, de sose felejti el, hogy a vevőknek hogyan kellett köszönni:
„Befelé: jó napot, kifelé: viszontlátásra!”
