A neves szakember 1872. március 19-én született Vajdahunyadon.
Tanulmányait 1883-ban végezte el a budapesti József Nádor Műszaki egyetemen, majd tanársegédként dolgozott. Kétéves állami ösztöndíjas tanulmányút után, 1898-tól a Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába állt, később a Kereskedelmi Minisztérium főmérnöke lett, beosztásában Németországban, Franciaországban, és Angliában tett tanulmányutakat.
Kossalka 1903-ban a szegedi vasúti Tisza-hídon végzett részletes statikai vizsgálatából írt tudományos értekezésével kapta meg, Magyarországon a második műszaki doktori címet. A hídépítéstan előadója, illetve gyakorlati oktatója lett.
A Kereskedelmi Minisztérium segítségével 1909-ben újabb, hídépítéssel kapcsolatos szakmai tanulmányútra kelt, Kanadába és az Egyesült Államokba, ahol először, mint üzemi mérnök, később, mint tervező dolgozott. Utána 1911-től a minisztérium főtanácsosává nevezték ki.
Negyedszázadon át, 1916-tól 1941-ig volt a budapesti műegyetem I. számú hídépítéstan tanszék professzora. Az 1920-as évek végétől a Budapesti Mérnöki Kamara elnöke. Tervei szerint épült a fél évszázadon át faszerkezetű hídként üzemelő makói vasúti Maros-híd. A karbonacélból készült rácsos, Gerber-csuklós hidat 1925. június 6-án adták át a forgalomnak.
A világháború után Budapesttől délre az első közúti átkelést biztosító dunaföldvári Duna-híd tervezését tervpályázaton nyerte el. A négynyílású, folytatólagos többtámaszú, alsópályás, rácsos szegecselt, másodrendű rácsozással ellátott gerendahidat 1930. november 23-án avatták fel.
Kossalka János a hídelmélet és statika, valamint a hídépítés terén egyaránt kimagasló, és úttörő munkát végzett.
Családjával együtt bombatámadás áldozata lett 1944. szeptember 20-án Hatvanban.
Hosszabb cikkünket, Kossalka János életéről a Part-Oldalak következő számában olvashatják. A képeken Kossalka János Vashidak című hídépítési könyvének borítója látható, melyre a Cédrus könyvkereskedés adott engedélyt, illetve archív felvételek, melyeket a Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum engedélyezett.
