A szerző főleg levéltári adatokból dolgozott
Horváth Béla hadtörténész a városi könyvtárban mutatta be új könyvét, melyben a 8. honvéd zászlóalj 1848 – 49 -es múltját dolgozza fel. Ez a történész harmadik könyve. Elmondta, hogy főleg levéltári adatokat használt. Ebben sokat segített neki barátja, egyetemista társa, Hermann Róbert történész, aki a korszak egyik jeles szakértője. Nagy segítség volt számára, hogy a bécsi levéltárakban gyűjtött adatait is rendelkezésére bocsájtotta. Ez ritka és nemes gesztus történészek közt. Mivel a 48-as honvédek egy része a huszadik század elejét megélte, ezért családi archívumok anyagához is hozzájutott. Ez azért volt számára fontos, mert érzelmileg is közelebb került a könyv szereplőihez.
A tolnaiak közt több dunaföldvárira bukkant
Az egység toborzási területe Baranya, Bács, Tolna vármegyék voltak. A kiképzési központ Pécsett volt. Az állomány körülbelül egyharmada volt Tolna vármegyei, köztük több dunaföldvári lakos, például Benyik János, Késmárki László -ő jegyzőgyakornok volt a városházán – Hollós Alajos, Kristóf László. Ő az erdélyi csapatoknál szolgált, majd hazatért, de rövid idő múlva a 8. zászlóaljba sorozták be. Földrajzilag a délvidéki hadszíntéren teljesítettek szolgálatot Baranya, Bácska területén. Sok hősi halottjuk volt, köztük földváriak.
1914 -ben halt meg az utolsó földvári honvéd
Érdekes, hogy a megismertek közük csak egy volt dunaföldvári születésű, a többi úgy települt be 48 előtt vagy után. A honvédeket idővel nagy tisztelet övezte a városban. Az utolsó katonát 1914-ben kísérték utolsó útjára. Horváth Béla a kutatómunkát napjainkban is folytatja. Több érdekes adatra bukkant, melyeket később szeretne publikálni. Lehetséges, hogy városunk 48-as múltjában is újabb információk látnak napvilágot.
