Annamária az elsődleges választások alkalmával nem került be a testületbe, azonban egy megválasztott képviselőtestületi tag, Süveges Árpádné jóvoltából -aki úgy döntött, mégsem szeretné elkezdeni ebben a ciklusban a munkát-, mégis bekerült Dunaföldvár Város Képviselő-testületébe.
Annamária meglepve fogadta mind a két hírt. Amikor nem került be a testületbe elkönyvelte, hogy Dunaföldvár lakossága úgy érezte, nincs rá szükség a testület tagjaként. Süveges Árpádné lemondását követően aztán érvényesült a jogszabályi előírás, mely szerint a lemondó képviselő helyébe a megválasztott képviselőket követő, legtöbb szavazatot kapó első kieső jelölt kerül. Feltették a kérdést, vállalja-e a testületi munkát. A kapott gondolkodási idő alatt Annamária családja a támogatás jeleként megkérdezte tőle, hogy „Ha most gondolkozol rajta, akkor miért indultál el?”, és ebben a kérdésben Annamária a családjának adott igazat, a sors által nyújtott új lehetőségként tekintve erre a feladatra.
Gurics Annamária mindig is az oktatás támogatása mellett állt, civil életében is, mint az általános iskolai alapítvány egyik tagja igyekszik a lehető legjobban az oktatási intézmények mellett kiállni. Ebből adódóan az előtte álló lehetőségre úgy tekint, hogy a jövő nemzedékének próbál segítséget nyújtani, tehát próbálja az ő érdekeiket képviselni. Úgy vélekedik, hogy jelenleg a képviselő-testületben vannak nála sokkal tapasztaltabb személyek is, akik globálisan egész Dunaföldvár érdekeit látják át és képviselik, ezért ő a saját szerepére úgy tekint, hogy az elsődleges célja az oktatási intézmények segítése és támogatása.
Annamáriát korábbról úgy ismerhettük meg, mint aki teljes mértékben a számok világában él, ami elmondása szerint teljes mértékben így is van, a számokon keresztül és azok segítségével próbálja alátámasztani véleményét és döntéseit, de emellett nem csak könyvelő, nem csak egy pénzügyekkel foglalkozó személy, hanem pedagógus is, amit talán kevesebben tudhattak róla. Ez is az oka annak, hogy ennyire szívén viseli az oktatási intézmények sorsát. Ennek a két ágnak az összefonódása miatt is született meg benne az a gondolat, hogy a múltra építkezve lehet csak jövőt teremteni, de ehhez a gyermekeinknek értékrendet kell felállítanunk.
Ugyan a feladatok kivitelezését tekintve elég nagy különbséget lehet tenni a vállalkozói és az önkormányzati pénzügy között, Annamária véleménye szerint abban a szerepkörben, amibe most belekerült képviselőtestületi tagként nem szabad ekkora különbséget tenni, „hiszen a város gazdálkodása is egy jó gazdát igényel, ami csak akkor működhet, ha megfelelő pénzügyi döntéseket jól alátámasztanak”.
A bizottsági helyek szétosztásakor szerepet tudott vállalni két bizottságban is. Az alapvégzettsége okán, mivel egyetemi közgazdász bekerült a Pénzügyi Városfejlesztési Bizottságba, azonban pedagógiai végzettsége miatt a Humán Bizottsághoz is csatlakozhatott. A bizottsági munka teljesen új terület számára, azonban erről úgy vélekedik, hogy mindig van mit tanulni és mindig van hova fejlődni. Véleménye szerint akkor lehet előbbre jutni, ha sok különböző nézetet ismerünk meg, hiszen ez fog rávilágítani arra, hogy mi a legoptimálisabb döntés a város számára.
