Új állat költözött a várba, de ne aggódjatok, csak kiállítási darabként. Ti láttátok már a Fafaragó Galériában a „Mesebeli Afrika” tárlatot, ami egyben Magyar László emlékkiállítás is?
Magyar László emlékkiállítás
A nevét viseli a gimnázium, egy utca, de szobrot is emeltünk neki: Magyar László bizony megérdemelt egy – állandó – kiállítást is. Nem véletlenül gondolhatta ezt a Dunaföldvári Művelődési Központ és Könyvtár, hiszen élete és munkássága alapján kijárt neki, de mi is sok mindent tanulhatunk belőle, már csak ezért is érdemes ellátogatnia a galériába.
A kiállítás rendezője Szilasi Ildikó volt, aki két tárlat anyagát felhasználva állította össze a Dunafölváron most látható anyagot. Az érdi Földrajzi Múzeumban volt egy Magyar László kiállítás jó pár évvel ezelőtt, annak információs táblái mutatják be a kutató életét, az útját, a tevékenységeit – ezt találjuk a bal oldalon. A jobb oldal pedig Szilasi Ildikóék 2012-es Afrikai utazását mutatja be fotók formájában, mely során Magyar László útját követték Angolában. Ildikó nem csak fotókat, de eredeti tárgyakat is hozott, melyeket szintén megtekinthetünk.
A névadó a maga korában hatalmas elismerést szerzett a szülőhazájának, tudhatjuk meg már a kiállítás bevezetőjében, ami természetesen munkásságának köszönhető, amivel távoli országokat, népeket és kultúrákat kötött össze hazánkkal. Az emlékkiállítás nem titkolt célja, hogy nagyobb betekintést kapjunk a felfedező munkájába, kutatásaiba, utazásaiba és térképészeti tevékenységébe egyaránt. Ugyanakkor, mivel Afrika és Angola is fontos szerepet kapott Magyar László életében, ezért az afrikai emberek hétköznapjait is bemutatja a gyűjtemény néprajzi tárgyak és fotók felhasználásával.
Na meg persze állatokkal is, így jutunk majd vissza a csíkos gnúhoz.
Magyar László élete és útjai
Mielőtt azonban szólnánk a címben szereplő állatról, jöjjön előbb a híres Afrika-kutató. A kiállítás apai ükapjával kezdi családjának bemutatását, aki 1725-ben kapott nemességet. Magyar László nagyapja köthető először Dunaföldvárhoz, hiszen Magyar György a városunkba költözött. Így László apja, Emericus (Imre), 1791-ben már itt született meg. Jól képzett képzett agrárszakemberré vált az évek során, többször is jó pozícióba került, s mivel felesége, Horváth Anna röviddel a szülés után meghalt, gyermekét, Lászlót a nagyszüleire bízta Dunaföldváron.
Így hát Magyar László itt kezdte meg a tanulmányait, majd a gimnáziumot Kalocsán és Szabadkán végezte, a legfelső osztályt pedig a pesti piaristáknál, Horváth László néven fejezte be. Ezt követően Fiumébe utazott, ahol tengerészkadét lett, majd egy osztrák postahajón eljutott Brazíliába. Bejárta a Karib-tengert, több hajón is dolgozott, ám amikor a Magyar Tudós Társaságtól támogatást kért Dél-Amerika belsejének felfedezésére és azt elutasították, Afrika felé vette az irányt.
A kiállítás több ízben tárgyalja Magyar utazásait Afrikába, mint „A kongói út”, aminek a leírása a naplójában hatalmas tudományos értéknek bizonyult. A második útja „Benguelából Biébe” vezetett, így találkozott feleségével, Ina Kullu Ozoroval. A harmadik útja „A Kwanza forrásvidéke, és a „vizek anyja” terület feltárását” tűzte ki célul, mely során Magyar megtalálta a Kwanza-folyó forrását és felfedezte Dél-Afrika legnagyobb vízválasztó rendszerét.
Negyedik útja az „Utazás a Kámba és Kwanyama birodalmakba” elnevezést kapta, mely során nem csak értékes vízrajzi információkat vetett papírra, de a bejárt tartományok természetföldrajzát és néprajzát is bemutatta.
Ötödik utazása „A Kunene és Kubango folyók közötti tartományokba” vitte, itt beszámolt a térség vas- és rézbányáiról. Hatodik útja pedig a „Lunda és Lobál birodalomba” vezette, ez volt egyben utolsó útja is. Ide ismét nagy karavánnal indult el, beszámolójában pedig a két birodalom gazdasági helyzetéről, valamint a közöttük zajló új kereskedelmi irányról írt.
A kiállítás azonban nem csak Magyar László utazásait, kutatásait mutatja be, egy kisebb kutatói csoport az életét is végig követte, nyomozta Afrikában, ezekből láthatunk képeket. A csoport célja egyben az is volt, hogy megtalálja a kutató sírját.
A csíkos gnú
Az állat már korábban is része volt a kiállításnak, de csak egy meghatározott időre adta oda a tulajdonosa. A pótlásáról azonban gondoskodott Művelődési Központ és Könyvtár, akik a dunaföldvári Önkormányzattal közösen pályázott annak érdekében, hogy tovább fejleszthessék a kiállítást. Ehhez a koncepciót a Dunaföldvári Magyar László Tudományos Egyesülettel közösen alakították ki, így most már saját gnú áll a Fafaragó Galériában. A terveik azonban itt még nem állnak meg, közös előadásokat, a kiállítás egy részének időnkénti változtatását is érinti.
Az állat az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe tartozik, ezen belül tülkösszarvúak családjába és a tehénantilop-formák alcsaládjába. A csíkos gnúnak öt alfaját ismerik el. Ennek az antilopnak széles a válla, izmos a testfelépítése és erőteljes az elülső megjelenése, a pofája is jellegzetes.
Ezekben az országokban őshonos: Angola, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Kenya, Mozambik, Szváziföld, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe.
