Betértem tankolni egy benzinkúthoz. Rekkenő hőség volt. Hárman-négyen unottan állunk sorba a kassza előtt, egyikünk sem „mai gyerek.” Hirtelen kicsapódik az ajtó. Harminc körüli, ápolt, csinos hölgy szinte beesik a helységbe. Mögötte riadt tekintetű kislánya áll. „A kulcsot…a mosdókulcsot….gyorsan” -nyögdécseli görnyedten a nő. Gömbölyödő hasa áldott állapotáról tanúskodik. A fiatal, szőke, hosszú hajú kutas fiú karjával int- „Asszonyom, nyugodtan, itt a sarokba, az ön esetében ez természetes. Majd feltakarítom. „ Nem…a kulcsot…kérem. ”A fiú karon ragadja, és gyors léptekkel kivezeti, hátra a mosdóhoz, otthagyva a kasszát, a boltot és minket. Úgy tűnik, még időben odaértek.
Néhány perc múlva tér vissza. „Köszönöm a türelmüket”- mondja szelíd mosollyal az arcán. Hosszú hajtincseit hátra veti, majd a pénztárgép mögé áll. Csendben, kissé megilletődötten várunk a sorunkra. Nekünk is tennünk kellett volna valamit? De mindez olyan gyorsan történt, szinte ledermedtünk – próbálunk mentséget találni bénaságunkra. Szerencsére volt, aki rögtön cselekedett. Hát igen, ezek a mai fiatalok. Történt mindez valahol Magyarországon, az Úr 2022. évének július havában, Földvár felé, félúton.
