Ha Isten a szeretet, ahogy az Ige mondja, akkor nem lehet magányos, mert aki szeret, az megosztja magát másokkal, másokat pedig magával, ezért egy percig sem lehet egyedül. Andrej Rubljov csodálatos ikonja szerint a Szentháromság egy egymást ünneplő közösség, ahol a szereplők, az Atya, a Fiú, a Szentlélek azonosak egymással, mégis különbözők, de egymást igenlők, egymást átölelők, kimondhatatlan közösségben vannak egymással. Érdekes, hogy az ikon alján van, illetve volt egy tükör, ami a szemlélődőt annak arcát beemelte a Szentháromság közösségébe.
Rubljov, a festő, mint egy jó teológus megérezte, hogy ez a tengernyi isteni szeretet kiárad, túlcsordul önmagán és magához ölel mindent, az egész világot, s benne az embert. Ennek a túláradó szeretetnek a bizonysága Jézus, aki azért jött közénk, hogy hírt hozzon a mennyei Atyáról, akinek a Lelke által mindnyájan fiak és leányok lehetünk, vagyis istengyermekekként Hozzá kötődhetünk. Az Isten báránya, az Agnus Dei által lehetünk az Isten családjának tagjai, egymásnak pedig bárányai és nem farkasai. Mindebből kiderülhet, hogy a Szentháromság ajtaja mindig nyitott, s bárki beléphet rajta.
A kérdés csak az, hogyan közelítünk e szent családhoz, a háromságos egy Istenhez. Ha magunk elé képzelünk egy hármas számot, annak van egy egészen nyitott és egy zárt oldala. Nem mindegy hát, hogy merről akarjuk megközelíteni e hármast, azaz a Szentháromságot, vagyis mit gondolunk a mi Istenünkről. Eszünkbe jut-e, hogy Jézus az ajtó, s rajta át beléphetünk az Isten családjába, ahol az Úr asztalán kenyér és bor van (úrvacsora), ami a szeretetre éhes lélek mindennapi kenyere. Aki ebből eszik és iszik, az soha meg nem éhezik és szomjazik, mert Isten irgalmas szeretetével töltekezik és a Szentháromságos család tagjává lesz, mint Jézus, a Fiú. Aki belép Isten családjába, elfogadást és szeretetet tapasztal, miként a tékozló fiú, akit az atyja már várt, magához ölelt és nagy lakomát készített számára. Mindez azt üzeni nekünk, ne féljünk az Istentől, bármilyen esendők vagy tékozlók vagyunk is, mert Deus homini agnus est, Isten az embernek báránya és nem farkasa akar lenni, hogy mi is bárányai lehessünk egymásnak.
Család, illetve közösség nélkül nincs élet, a családi kör alfája és ómegája maga az örökkévaló Isten, aki egy és három, három és egy, három az egyben, ahol a kölcsönös szeretet szabadon áramlik, a résztvevők lélekben eggyé lesznek, mint egy körtáncban vagy egy ölelésben. Rubljov csodálatos ikonjában a Szentháromság együttese egy kört alkot, családi kört, melyben tökéletesen eggyé válnak a szeretetben. Ez a szeretet először magához ölel, megcirógat, mint anya a gyermekét, hisz Isten gyermekei vagyunk, aztán elküld minket, mint Jézus a tanítványait, hogy tegyünk tanítvánnyá másokat is. Az ember sajnos „sárkányfog-vetemény”, mégis van, lehet remény, ha ember az embernek nem farkasa, hanem báránya lesz az égi Bárány által, aki a legszentebb családba, Isten családjába vezet minket, ahol béke, szeretet és öröm vár ránk, s ahol igazán otthon érezhetjük magunkat.
