Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján egy kisebb műsor keretein belül pár koszorúval és gyertyákkal borították be Falböck Róbert szabadsághős sírját a Fehérvári utcai temetőben.
A szabadság szeretete és a szeretet szabadsága
Idén is, mint minden évben a földváriak megemlékeztek a magyar történelem egyik legsötétebb napjáról, ami nem más, mint az 1848-49-es kudarcba fulladt szabadságharc megtorlásaképp, a Habsburgok által halálra ítélt magyar honvédtisztek golyó, illetve kötél általi kivégzése. Ezen jeles ünnepnap alkalmából méltóképpen róhattuk le tiszteletünket az elesett nemzeti hőseink előtt, akik az életüket áldozták fel országunk szabadságáért.
Múlt, jelen, jövő
Az ünnepség időtartama alatt sor került a helyi nebulók szavalására, egy lebilincselő monológra a szabadság eszményéről, és még jutott idő egy kis furulyaszóra is. Az ilyen események kiváló lehetőséget adnak rá, hogy eltöprengjünk a múltunkban lévő megannyi áldozaton, ami elvezetett oda, ahol most tartunk, és ezen keresztül reflektáljunk a jelenünkre és a még előttünk álló hosszú útra. A műsort követően minden jelenlévő kisebb csoportokba verődve tiszteletteljes csendben odasétált Falböck Róbert végső nyughelyéhez, elhelyezte rajta a magával hozott koszorút vagy gyertyát. A visszaindulás előtt főhajtással tisztelegtek a hajdani 19. honvéd zászlóalj hadnagyának sírjánál.
Aradi tizenhatok?
Az előadás során elhangzott egy felettébb érdekes információ, amire a hazafelé vezető úton azonnal rá is kerestem. Eszerint a nemzeti emlékezettel ellentétben valójában az aradi vértanúk száma nem csupán 13, hanem egész pontosan 16. A szabadságharc lezárta után ugyanis, még augusztusban kivégezték Ormai Norbert honvéd ezredest, két további szabadságharcossal pedig a tizenhármak után végeztek. Kazinczy Lajos ezredest október 25-én lőtték agyon, az ő ítéletét valószínűleg azért hajtották végre később, mert csak Világos után 12 nappal tette le a fegyvert. Ludwig Hauk ügyében az osztrák hatóságok azért voltak tanácstalanok, mert a szabadságharc mellett a korábbi bécsi forradalomban is részt vett, így nem tudtak dűlőre jutni, hogy mely tette alapján ítéljék el. Balszerencséjére az előbbi miatt állt hadbíróság elé, így semmiképpen sem úszhatta meg a halálbüntetést. Őt a következő év február 19-én akasztották fel.
