Angi Vera filmajánló

Pénteken este 6 órától ismét mozizhatunk a művelődési központban, Gábor Pál rendező ikonikus filmjét, az Angi Verát nézhetjük meg, ami igazi nemzetközi siker volt a maga korában, de értékéből azóta sem veszített.

Gábor Pál

Egyszer, nem is olyan régen írtam egy cikket arról, hogy egyes dunaföldvári utcák kiről vagy miről kapták a nevüket, milyen helyi kötődésük van. Utólag már nem is tudom, hogy ebbe a válogatásba bekerült-e Gábor Pál, pedig valljuk be, nem csak érdekes munkássága, de igazi öröksége is van.

1932-ben született Dunaföldváron, gyermekkorát is itt töltötte, mielőtt Pannonhalmára és Kalocsára ment a tanulmányait végezni. Először a szegedi József Attila Tudományegyetemre felvételizett, ám egy évvel később már az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója volt, itt szerzett magyar-olasz szakon középiskolai tanári diplomát. Egy évig tanított csupán, amikor bekerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.

Első nagy játékfilmje 1968-ban a Tiltott terület volt, 1969-től pedig tanársegédként is elkezdett dolgozni a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a későbbiekben tanszékvezető, majd docens lett.

1970-ben SZOT-díjat, 1972-ben Balázs Béla-díjat, 1980-ban pedig Magyarország Érdemes Művésze Díjat kapott.

Több tévéfilmet, ezen kívül portréfilmeket, rövidfilmeket, dokumentumfilmeket is készített pályafutása során, ahogyan számos játékfilmet is. Az egyik leghíresebb alkotása az Angi Vera volt, amivel a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a FIPRESCI-díjat a Rendezők kéthete szekcióban. Szintén 1979-ben kapta meg ezért az alkotásért az Arany Hugó-díjat: a legjobb játékfilm kategóriájában a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon. 1980-ban pedig a Magyar Filmkritikusok Díját érdemelte ki ez a mű.

Ahogy Réz András filmesztétától megtudhattuk a Gábor Pálról szóló népszerű tudomány előadáson, az Angi Verának nagy szerepe volt abban is, hogy a nemzetközi filmes világ felfigyeljen a magyar filmesekre. Ezzel együtt abban is közrejátszhatott, hogy a Mephisto elnyerje az Oscar-díjat 1982-ben, elsőként a magyar filmek között.

A filmről

1948. Angi Vera, az árvalány, egy vidéki kórházban segédápolónő. Miután nyíltan bírálta a munkahelyén lévő tűrhetetlen állapotokat, a vezetés jobbnak látta, ha bentlakásos pártiskolába küldik a szókimondó lányt. Ott hamar pártfogóra talál a régi aktivista, Traján Anna személyében. Annából a mozgalom és az átélt szenvedések kiölték az emberi érzéseket, megvet és gyűlöl mindent, ami másokat boldoggá tesz. A megszeppent és befolyásolható Angi Verát sikerül maga mellé állítania, és elkezdi a lány „ideológiai” nevelését… A film az ötvenes évek léleknyomorító világát mutatja be, azt a korszakot, amikor még a rendszer hívei is bármikor áldozattá válhattak.*

*forrás: Port.hu

Kritika

Az Angi Veráról még 2016-ban is írtak kritikát, következzen hát pár szó arról, hogyan látja Gelencsér Gábor a művet. Az alábbi írása a Filmvilágban jelent meg, ami Magyarország egyik legrégebbi és legtöbbet hivatkozott filmművészeti folyóirata.

„Bűnös vagy áldozat? – az ötvenes évek politikájáról szóló történetekben könnyű válaszolni erre a kérdésre. Gábor Pál filmje azonban éppen ezt a dilemmát árnyalja címszereplőjének karakterében. Angi Vera, a fiatal ápolónő őszinte és naiv teremtés; ami a szívén, az a száján? Ravasz karrierista, aki jó érzékkel alkalmazkodik a káderképző iskola elvárásaihoz? Esendő ember: ha szerelmes, odaadóan szeret; ha fél, feladja szerelmét és a szerelmet? Netán boszorkányos vamp, aki számításból csábít? Vagy csak sodródó tizennyolcéves háborús árvaként tartozni szeretne valahova, s a legerősebb apa/anyafigurához csapódik? Valamennyire mindegyik és teljességgel egyik sem – éppen ez adja a karakter és általa a korszak ábrázolásának összetettségét, drámai mélységét, ahogy ebből fakad a film máig tartó elevensége, ereje is.”