Népi viseletek készítésével foglalkozik, ami manapság igencsak ritkaság számba menő foglalkozás, ő azonban szívvel és lélekkel, teljesen autentikusan készíti a ruhadarabokat. Élő emlékezet című műsorunkban Kuti Janával beszélgettünk.
Így csöppent bele ebbe a világba
Dunaföldvárról költözött Madocsára 8 évvel ezelőtt, a párja a helyi hagyományőrző néptáncegyesület tagja és közel 40 éve táncol – így került kapcsolatba a népviselet készítéssel Jana.
Úgy döntött, hogy felkutatja a madocsai népviseleteket, közben pedig kialakult benne a vágy, hogy bizony ő ezzel szeretne foglalkozni.
2018-ban beadta a jelentkezését a Hagyományok Háza – Viseletkészítő akkreditált tanfolyamára, azonban csak egy évvel később sikerült bejutnia. Elvégezte a kurzust, ami nagyon tetszett neki, azóta még jobban érdekli a viseletkészítés. Nem csak madocsai, hanem más tájegységek viseleteivel is foglalkozik, de a legnagyobb gyűjteménye a helyi darabokból áll.
Így készülnek a ruhák
Ha viseletet készít, akkor nem csupán lekap egy mintát a polcról és már bele is vág a dologba, hanem mindig utána jár az adott darabnak, hogy a lehető leghitelesebben tudja elkészíteni az utolsó gombig. A munkájához segítséget jelenthetnek a fotók, tárgyak – de persze olyan is előfordult, hogy újra gondolta őket.
Amikor belekezdett a népviselet készítésbe, még csak az internetre és könyvekre hagyatkozhatott, ám amikor bekerült a Hagyományok Háza képzésére, az alapanyagok és források széles skálája vált elérhetővé számára.
Megkérte a madocsaiakat, hogy, ha valakinek van ruhája vagy vannak fotói az 1800-as évek végéről, azokat mutassa meg neki, mert nagyon szívesen megnézné, befotózná őket és persze rekonstruálná is az adott ruhadarabot.
Régi, mégis modern esküvői ruha
Amikor Kuti Jana madocsai stúdiójában jártunk, az egyik legfeltűnőbb darab a szobában egy próbababára illesztett ruha volt. Aprólékosan kidolgozott fehér blúz, szoknya és egy fekete kötény, talán nem is gondolnánk, de ez bizony egy menyasszonyi ruha volt, amit megrendelésre varrt meg a népviseletkészítő. A felső része egy több mint 100 éves ruha mintájára készült el – sok munka volt vele, és sokat beszélgettek a menyasszonnyal arról, hogy milyen legyen, milyen anyagból készüljön.
Felmerült bennem persze a kérdés, hogyan is lehet az, hogy egy fekete ruha az alapja egy menyasszonyi viseletnek?
A válasz pusztán az, hogy Madocsán elég sok fekete ruhát hordtak, volt olyan, amikor menyasszonyi ruha is fekete volt, kivéve a fátyol. Ennek az volt az oka, hogy a háború ideje alatt sok édesapa, férj ment el a háborúba, ahonnan sajnos már nem jöttek vissza. A gyász jeléül öltöztek feketébe. Akkor lett fekete a menyasszonyi ruha kötény része is, ha az édesapja is meghalt, és ezzel szerette volna az esküvőjén tiszteletét kifejezni iránta.
A népi iparművész címre vágyott…
…és megkapta. A Paks-Press híradása szerint a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület javaslata alapján a Hagyományok Háza viselet-készítő foglalkozási ágban Kuti Janát Népi Tárgyalkotó Iparművésznek ismerte el. Both Miklós főigazgató erről szóló értesítését Kuti Jana december 27-én vette kézhez.