Csütörtök délután a Kossuth Lajos utcai óvodában jártunk, ahol a költészet napjára emlékezve gyűltek össze a gyerekek és szüleik.
Régi szokás
Már évek óta szokás, hogy a dunaföldvári óvodákban is megemlékeznek a költészet napjáról, ez nem volt másképpen idén sem. György Márta és Varró Kati óvodapedagógusok anno még a Jókai utcai oviban kezdték el ezt a hagyományt, amivel akkor sem hagytak fel, amikor „leköltöztek” új helyükre, a Kossuth Lajos utcába.
Verset mondtak…
A középsős Kiskobakok, valamint a nagycsoportos Gilicék a csütörtök délutáni rendezvényen, sőt egy kiscsoportos versmondóval is gazdagodott a program. Az esemény természetesen a kollégákat is összehozta, hiszen mindig öröm számukra, ha a hétköznapi teendőkön túl is van lehetőségük programot tartani.
A gyerekek nagyon szép versekkel készültek, ki bátrabban, ki halkabban, de végül mindenki elszavalta a választott költeményt.
Akadt igazi meglepetés is, hiszen az egyik kisgyerek hirtelen egy teljesen másik verset mondott el, a szülőket, pedagógusokat is meglepve.
Voltak különleges, nem mindennapi versek is, ahogyan elhangzott olyan is, amin a gyerekek végig nevettek.
Gilice versek
Ezen a délutánon debütált a Gilice csoport verses kiadványa is, amiben az oda járó gyerekek és szüleik költeményeit gyűjtötte össze az óvó nénijük. A város születésnapja kapcsán tartottak egy olyan témahetet, amiben az épített környezetükre fektették a hangsúlyt. Ekkor hirdette meg György Márta a lehetőséget, hogy, akinek van kedve, írjon egy verset Dunaföldvárról. Szerencsére sok család ragadott tollat, így ezeket összegyűjtve készült el a kis füzet, amit nem csak a gilicék kapták meg, hanem a versmondó délután minden résztvevője.
