Amikor másként történik valami, mint szokott, a papírforma fölborul és a „zsarnoki van” helyett a „szent lehet” érvényesül, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy Valaki még láthatatlanul ugyan, de benne van a történetben. Ezek azok a csodák, amiket sokszor észre sem veszünk, pedig sok ilyen történik velünk, és ha nem történne, rossz lenne nekünk
Mindennapi csodák
Egy szürke, rosszkedvű reggelen egy mosoly vagy egy jó szó, netán egy udvarias gesztus, a kedvesség kultúrája is ilyen csoda. Ilyen jótékony csoda az idős, olykor tehetetlen szülőt látogató vagy gondozó gyermek jelenléte, vagy az újszülöttjéről gondoskodó, éjt nappallá téve fáradozó édesanya. Ezekben a csendes csodákban mindig az Isten történik, cselekszik. Ilyen csoda a szerelem, a szerelmeseknek a házasságban történő elköteleződése, a gyermekek vállalása, a betegek gyógyítása és gyógyulása. Ezek a csodák szülik a hétköznapok hőseit, a keresztet hordozó, meghaló és föltámadó embert, akinek az akarásában, győzelmében és kudarcában jelen van, történik, cselekszik az Isten.
A „Világ igaza”
Emberlétünk apró történeteiből áll össze a történelem, amelyben pro vagy kontra, de ugyancsak jelen van és történik, cselekszik az Isten. A világháború vérzivatarában a zsidókat mentő, menekítő Schindler listáján voltak elrejtve a biztos halál elől azok a munkaszolgálatosok, akikre szükség volt a gyárban. Ez a hajdan könnyelmű férfiú az életét kockáztatta azért, hogy minél több lelket mentsen meg. A háború után a „Világ Igaza” címmel tüntették ki azokkal együtt, akik bújtatták az üldözötteket, megmentve őket a pusztulástól.
Spielmann és megmentője története
Spielmann, a lengyel zongorista élete szintén veszélyben forgott a német megszállás idején Varsóban. Miután a gettót fölszámolták, egy ház padlásán bujkált heteken át, amikor rátalált egy SS-tiszt. A hidegtől s a félelemtől reszkető férfit kikérdezte, enni adott neki, bátorította, s aztán magára hagyta. A háború után a tisztet, Hosenfeldet elfogják s a Szovjetunióba hurcolják, hiába hangoztatja, hogy megmentette egy híres zongorista életét. Végül egy lágerben hal meg, de ezzel még nincs vége a történetének. Spielmann unokája jól emlékezett nagyapja megmenekülésének történetére, s a megmentő nevére, akiről kiderítette, hogy a háború előtt tanár volt valahol és sohasem értett egyet a nácizmus eszméjével. Az unoka közbenjárására emléktáblát helyeztek el Wilm Hosenfeld egykori SS-tiszt tiszteletére, aki zsidók életét mentette meg, mert ember tudott lenni az embertelenségben.
Ezek a rendhagyó történetek egy-egy csodát rejtenek,
mert hőseik a fősodorral szemben, ár ellen úszva is partot érnek. Ezek az emberek emberfeletti dolgot tettek, engedték, hogy Isten történjen, cselekedjen általuk. Jézus sem tett mást, mint egyszerűen csak engedte, hogy általa történjen az Isten. A Krisztust követők célja sem lehet más, mint Mesterüké, vagyis az Isten akaratának való engedelmesség. A nehézségek, a szenvedés elkerülhetetlenek, de az irgalmas cselekedet mindenre gyógyír lehet. A kereszten függő Jézus az emberlét tragikumára, a szenvedésre és a halálra emlékeztet szüntelen. Azonban Isten története nem ér véget a kereszten, hanem a húsvéttal folytatódik tovább, mert az életünk és a halálunk is része annak a történetnek, amely nekünk adatott, s amelyben az Isten is szóhoz jutott, ha engedtük, hogy testet öltsön bennünk az Ige. A súlyos gondokkal küszködő embervilág – mellőzzük most a fölsorolást – egyre inkább kiszolgáltatottnak érezheti magát. A hívő embernek is nehézséget okoz a várakozás, hiszen úgy tűnik, késik az isteni beavatkozás. Meddig még, Uram? – kérdezzük ilyenkor türelmetlenül az ég felé nézve, mert ha terhet, keresztet hordozunk, mindig távol érezzük magunktól azt, aki nagyon is közel van hozzánk.
„Gondolatban tán nem is hittem;
De amikor egy nagy zsákot vittem
S ledobva, ráültem a zsákra,
A testem akkor is őt látta.
Most már tudom őt mindenképpen,
Minden dolgában tettenértem.
S tudom is, miért szeret engem,
Tettenértem az én szivemben.” (J. A.)
Az élő, cselekvő Isten mindig tetten érhető, s ha József Attilának sikerült, nekünk miért ne sikerülne?
Tetten érhető az életünkben, a történetünkben, a múltunkban és a jelenünkben. A múltat már ismerjük, így könnyű tetten érni benne azt, Akit anno, amikor „egy nagy zsákot vittünk”, nagyon távolinak hittünk. Visszanézve látjuk, láthatjuk velünk volt, velünk cipelte azt a zsákot, vagy mint jó pásztor, pásztorolt minket életünk útvesztőiben. Azonban nem csak a dolgokban, az eseményekben érhetjük Őt tetten, de a szívünkben is. Nagyobb ajándékot nem kaphatunk Tőle, mint azt, hogy a szívünkbe költözik, s mi Krisztussal együtt mondhatjuk: Atyám, történjen minden úgy, ahogyan te akarod. Cselekedj bennünk és általunk a te irgalmad szerint. „Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon és méltóságod fiaikon.” (90. zsoltár)
Mert te élő, cselekvő Isten vagy, nem te fordítottál hátat a világnak, a világ fordított hátat neked.
Engedd, hogy Krisztus által tetten érjünk téged a dolgaidban, de leginkább a szívünkben. Ha a szívünkben tetten érünk, megérezzük közelségedet, akkor megízlelhetjük jóságodnak, szeretetednek, irgalmadnak és nevednek jó ízét, melyek elég muníciót adnak ahhoz, hogy élni és meghalni is tudjunk általad.
