Az idei utolsó véradásra december 14-én került sor.
Vajon sikerül?
Őszintén bevallom, már nem először jártam a művelődési központ épületében véradás céljából. Ezúttal is rettentő mód izgultam, hiszen bárhogy nézem, eddig nem voltak kifejezetten sikeresek a véradási kísérleteim. A javaslat ilyenkor az, hogy fogyasszunk sok vizet, együnk is előtte bőségesen – ezt mind meg is tettem, mégis 4 alkalomból eddig csak egyszer jártam sikerrel.
Azzal a gondolattal sétáltam végig a városon, hogy ezúttal vajon tudnak tőlem vért venni? Ahogy beléptem az épületbe, rögtön a Magyar Vöröskereszt helyi csoportja fogadott, természetesen mosolygósan, kedvesen. A nevük Dunaföldváron már összenőtt a véradó rendezvényekkel, az ismerős arcok pedig rögtön elkalauzoltak a folyamatban.
Először egy regisztrációs ívet kellett kitölteni, vagyis igazából csak az adatokat bediktálni, aztán aláírni három helyen az előcsarnokban. Ezt követte a sok asztalkából az első, ahol, ahogyan az összes többi állomáson is, be kellett diktálnom a nevemet és a születési dátumomat. Mivel én korábban már voltam véradó, így tudták, hogy milyen a vércsoportom, ellenkező esetben először ezt vizsgálják meg.
Ilyenkor csak az derül ki, hogy A, B, AB vagy 0-ás-e a vérünk, arra, hogy Rh pozitív vagy negatív, csak a következő véradás alkalmából derül fény.
A második állomás valójában egy köztes hely, hiszen leültetnek minket egy asztalhoz, ahol ki kell tölteni egy kérdőívet. Itt fontos szerepet kap egy kihelyezett gyógyszerlista, amit alaposan át kell néznünk, annak érdekében, hogy bejelölhessük, ha az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban használtunk bármit onnan.
A harmadik helyen egy egészségügyi állomás található, ahol pár csepp vérből megnézik a hemoglobin szintünket, valamint vérnyomást is itt mérnek. A negyedik helyszín egy orvosi elbeszélgetés, a korábban kitöltött kérdőív kapcsán, mindez egy elkülönített teremben történik.
Ezt követően még egy utolsó asztalnál feltesznek nekünk pár kérdést, felcímkézik azokat a tasakokat, amibe a vérünk fog csordogálni, majd megkérdezik, hogy a jobb vagy a bal karunkból szeretnénk-e vért adni és ehhez mérten keresnek nekünk helyet.
Itt kedves szakemberek ültetnek le minket, majd elmagyarázzák, hogy pontosan mi fog történni.
Sikeres volt a véradás
Egy évben négyszer van véradásuk, 100 fő alatt még nem igen teljesítettek. Decemberben 130 fő jelent meg, ebből a szép számból 108 főtől tudtak vért is venni. A legtöbben visszatérő véradók, az év végén szoktak kitüntetéseket is kiosztani azok számára, akik már sokadik alkalommal térnek vissza, voltak, akik már 20, 60 vagy 100 alkalommal is adtak vért. Ezúttal is számtalan oklevél sorakozott az előcsarnokban, csak arra várva, hogy eljusson a gazdájához.
Az utolsó véradáson sajnos nem volt új véradó, de az előzőn bizony három is.
Önkormányzati támogatásból a véradókat vendégül is látták, sőt ilyenkor egy kis csomagot kapnak azok, akik kiállták a vizsgálatok és a véradás próbáját.
Végül, csak, hogy a történetemet is lezárhassam, sajnos én sem tudtam vért adni ezúttal (sem). Annak, hogy valakinek nem sikerül, számtalan oka lehet: magas vérnyomás, nemrég készült tetoválás, a közelmúltban műtéte volt, vagy olyan gyógyszert szed, ami nem teszi alkalmassá a véradásra. Esetemben egy könnyen összeeső véna okozta a problémát, de ahogy Kuti Vali, a Magyar Vöröskereszt Dunaföldvári csoportjának a titkára is fogalmazott, ezer oka lehet annak, ha nem sikerül a véradás.
